Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Maticsák Sándor: Finnugor etimológiai szótárak (Finno-Ugric etymological dictionaries) 33
Finnugor etimológiai szótárak 57 Zaicz Gábor vizsgálatai szerint (1986: 319) az erza szótárban szereplő 143 magyar megfelelés közül 111 helyes, 22% viszont helytelen, emellett 16 mordvin szó magyar megfelelője kimaradt. Mindezen szomorú adatok a korábban említett okok mellett abból is következnek, hogy a szerzők nem jutottak hozzá a korszerű etimológiai szakirodalomhoz. (A két szótárról bővebben 1. Keresztes 1986b, Zaicz 1986). Mindezen előzmények után 1998-ben megjelent az erza szófejtő szótár szintén mordvin nyelvű, átdolgozott kiadása, ismét Cygankin és Mosin szerkesztésében (Этимологиянь валке [Etimológiai szótár]). A nyelvészeti nagyközönség érdeklődéssel várta ezt a hiánypótló művet, de várakozásában csalódnia kellett: mennyiségi javulás érzékelhető ugyan, de minőségi szinte alig. A korábbi 902 címszóhoz képest az anyag kétszeresére nőtt, 1835 szócikket tartalmaz, de e többlet jelentős részét a 661 orosz jövevényszó teszi ki; ezek túlnyomó többségének semmi keresnivalója nincs egy mordvin etimológiai szótárban. Zaicz Gábor statisztikája (1999: 190) szerint az ősi eredetű szókincs 45%-ra rúg, a belső keletkezésű közel 9%-nyi. A jövevényszavak között 139 török, 12 iráni és ugyancsak 12 balti található. Újdonság, hogy az előző kiadáshoz képest megjelenik végre az ismeretlen eredetű szavak csoportja, de mindössze 11 elemet vonultat fel. Az ősi réteg minősítése nem javult az új kiadásban sem, a szerzők finnugor korról beszélnek (még akkor is, ha van szamojéd megfelelő...), s a finn-permi minősítést is csak néhány szó kapja meg. A finnugor jelzetű etimológiák ugor anyaga nagyon hiányos. Javukra szól, hogy az alapnyelvi rekonstruktumokat igyekeznek megadni. Zaicz Gábor elemzése szerint (1999: 193-194) az első kiadás magyar tagú etimológiáinak 78%-a volt helyes, az ún. javított verzióban ez a szám 72 százalékra csökkent... Olyan etimológiákhoz nem kerültek magyar megfelelők, mint pl. fecske, gyalog, hab, ház, méh, mi, név, nyal, nyíl, új, vér. Ez azért is elszomorító és érthetetlen, mert a 90-es években Mordvinföldre is eljutottak az etimológiai és egyéb szótárak, a szerkesztők ezeket felhasználhatták volna, sőt, fel is kellett volna használniuk, de az UEW, SKES, SSA, DEWOS, TESz, EWUng stb. még csak az irodalomjegyzékben sem szerepel, nem beszélve mondjuk Paasonenről. A magyar anyaghoz a Hadrovics - Gáldi-féle magyar-orosz szótár 1951 -es kiadását használták... A finn és magyar szavak korábban említett csapnivaló átírása egy fokkal javult. Egy fokkal, mert a latin betűs alakot adják meg, s utána zárójelben a cirill formát - több-kevesebb sikerrel. Az éjszaka finnül már helyesen yö, de az átirata юё, magyar megfelelője ej. Az ’egy’ számnév magyar alakja, mint megtudhatjuk, еду (eób), a négyé nedv (недь), a finn Göncölszekér náluk nem otava, hanem otaba, és ezt a sort hosszan folytathatnánk.
