Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Maticsák Sándor: Finnugor etimológiai szótárak (Finno-Ugric etymological dictionaries) 33
54 Maticsák Sándor szamojéd) megfelelések jönnek, majd kissé furcsa módon egyenlőségjellel elválasztva az előpermi alak (itt talán szerencsésebb lett volna a finnugor/uráli alapalakot megadni). A szócikk végén a más nyelvcsaládokkal való párhuzamok állnak. A szakirodalmi hivatkozások közül általában csak a legfrissebbet tüntetik fel. Érdekes újítása a szótárnak a hangtani „sorvezető”. Ez a szótár elejére helyezett húszlapos - pontos! - összefoglalás a finnugor nyelvek legfőbb hangmegfeleléseit mutatja be, 75 alpontba rendezve. A szócikkek egyike-másika végén szögletes zárójelben olvasható szám ezekre az alpontokra utal, megkönnyítve így a szótárhasználók munkáját, segítséget adva nekik a hangtani változások nyomon követéséhez. Rédei Károly recenziójában 114 szóhoz fűzött kiegészítést, javítást, de ő is hangsúlyozta, hogy a szótár „rendkívüli tudományos teljesítmény..., a zűrjén (és a votják) nyelvre vonatkozó etimológiai kutatások gazdag tárháza, impozáns összegezése, mely számos esetben teljesen új etimológiákat is közöl” (Rédei 1973: 270). Ehhez még hozzátehetjük: az oroszországi fínnugrisztika első etimológiai szótára messze meghaladta korát, és a mai napig lényegesen megbízhatóbb, pontosabb, mint a későbbi kezdeményezések. Itt kell szólni egy korábbi kiadványról, Toivo Emil Uotila (1897-1947) 1938- as zűrjén kresztomátiájáról is (Syrjänische Chrestomathie mit grammatikalischem Abriss und etymologischem Wörterverzeichnis), ugyanis ennek szótári része voltaképpen az első zűrjén etimológiai szótárnak tekinthető. Uotila - aki 1942-ben rendezte sajtó alá Yrjö Wichmann 1901-1902-es zürjénföldi gyűjtésének szótári anyagát - pontos, megbízható szótárocskát készített. A lista mintegy másfélezer címszót tartalmaz, de mivel a szerző az összetételeket és képzéseket bokrosítva adja közre az adott címszó alatt, a szóállomány ennél lényegesen nagyobb. Uotila a címszó után közli a nyelvjárási hovatartozást, a szó jelentését, majd ezután jönnek az etimológiai adatok. Az ősi szókincs esetében a rokon nyelvi megfelelők mintaszerűen vannak megadva (pl. ki ’Hand’ ~ wotj. ki, fi. käsi, lpN giettá, md. ked, tscher. kit, ostj. két, wog. keit, ung. kéz), a jövevényszavaknál pedig jelzi az átadó nyelvi formát, pl. jama ’Grube’ < russ. яма; sarsvo ’Reich’ < russ. царство', kis ’Weberkamm’ < tschuw. /is ’id.’. A szótár legnagyobb hiányossága, hogy Uotila az egyes szócikkekhez nem ad meg szakirodalmat. (L. még Lakó 1941-1943.) 10.3. Votják szótárak. Ugyanilyen módon épül fel Yrjö Wichmann (1868— 1932) votják kresztomátiája, a Wotjakische Chrestomathie mit Glossar. Ennek első kiadása 1901-ben jelent meg, a második, bővített verziót már a szerző halála után, 1954-ben rendezte sajtó alá Fokos-Fuchs Dávid (ennek előszavában Erkki Itkonen felsorolja azokat a szócikkeket, amelyek etimológiai megállapításai tévesnek bizonyultak). A hasonló szerkezeti felépítésű zűrjén szótárral szemben ez
