Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Cser András: A latin labiovelárisok fonológiai elemzéséhez (A phonological analysis of the Latin labiovelars) 337
A latin labiovelárisok fonológiai elemzéséhez 339 nak. A korai Sturtevant (1939) klasszikus áttekintése több olyan érvnek, amelyekre aztán a későbbi „fonémikus” elemzések támaszkodtak. Fontos megfigyeléseket szedett össze Allen (1978). Érdekes, bár kevésbé alapos elemzés található Zirin (1970: 29^l0)-ben; a kérdéssel újabban Touratier (2005a) és Watbled (2005) foglalkozott. Természetesen ha az említett munkák bármelyike teljesen meggyőző és definitiv megoldást adott volna, a jelen tanulmányt sem kellett volna megírni. De hogy végkövetkeztetésünket elővételezzük: miután áttekintjük a kétféle elemzési lehetőség mellett és ellen szóló érveket, látni fogjuk, hogy a kérdést teljesen határozottan nem lehet eldönteni. Ennek pedig két fontos eredője lesz, egy gyakorlati és egy elméleti. A gyakorlati kérdés az, hogy ezt az információt hogyan foglaljuk bele fonológiai szegmentumkészletek adatbázisaiba. (Leírásokba belefoglalni nem jelent problémát, hiszen ott explicit magyarázatokat mindig lehet hozzáfűzni a bemutatáshoz.) Az elméleti kérdés az, hogy játszhat-e egy fonológiai jelenség kétféle szerepet (szegmentum és szekvencia) egy adott nyelv hangrendszerében. Ezzel a két kérdéssel azonban ez a dolgozat már nem foglalkozik. 2. A labiovelárisok eloszlása és előfordulása általánosságban A klasszikus latinban a zöngétlen labioveláris (qu)2 megtalálható szó elején és szó belsejében, de kizárólag magánhangzó előtt. Mind szó elején, mind szó belsejében állhat előtte [s] (squalor ’mocsok’, usque ’-ig’). Szó belsejében állhat előtte [q] [r] vagy [j] (quinque ’öt’, torquere ’csavarni’, aequus ’egyenletes’, bár ezekből a mássalhangzócsoportokból csak a (nqu) fordul elő egynél több szóban). Mássalhangzó előtt, szó végén soha nem fordul elő a (qu), és nem található meg sem prefixumokban, sem toldalékokban. A zöngés labioveláris rendkívül szűk fonológiai eloszlást mutat, és ennek megfelelően lexikális előfordulásai is csekély számúak. Kizárólag az alábbi 11 szóban és származékaikban fordul elő, mindegyikben [rj]_V környezetben: (1) angitis'kígyó' inguen ’ágyék’ languor ’ernyedtség’ lingua ’nyelv’ ninguit ’havazik’ (ningit alakban is) 2 Hogy ne sugalljunk előre semmit a labiovelárisok fonológiai státuszáról, a tanulmányban végig (qu)-ként, illetve (gu)-ként fogunk rájuk hivatkozni. Tudni kell azonban, hogy míg e kettő közül az előbbi a latin nyelv általánosan elfogadott (és történetileg hiteles) írásmódjában egyértelműen a kérdéses zöngétlen labiovelárist jelöli, a (gu) nemcsak a zöngés labiovelárist jelölheti, hanem a [gu] és a [gu:] szekvenciákat is, pl. arguere ’bizonyít’, illetve argutus ’bizonyított’.
