Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Tolcsvai Nagy Gábor: Az igekötő + ige szerkezet szemantikája (The semantics of pre verb + verb constructions) 187
1 218 Tolcsvai Nagy Gábor A kompozitumszerkezet prototipikus változata aszimmetrikus: egy sematizált szemantikai szerkezetű komponenst (az esetragot) kidolgoz egy részletes szemantikájú komponens (a főnév). Az igekötő + ige komponensszerkezetben kölcsönös kidolgozás történik, de a két komponens viszonya nem teljesen szimmetrikus, az igekötő jelentése részletezőbb, mint például az esetragé. Emellett az igekötő klitizálódása, morfologizálódása nem teljes, elválhat az igétől, szemben a toldalékokkal. Az igekötő + ige szerkezet nyelvi egység jellege abban mutatkozik meg, hogy a folyamatot komplex módon fejezi ki. A szerkezetben mind az igekötő, mind az ige jelentése nemcsak nyitott potenciál a kapcsolódásra, hanem korlát is a megfelelések lehetőségei szerint. Az alábbi változások következnek be az igekötő + ige kompozitumszerkezetben: 1) határolatlan mozgás térben —> határolt mozgás térben Csak a mozgás eredetileg határolatlan térbeli ösvényének kezdő vagy utolsó szakaszai profitálódnak (a bemegy esetében a határ átlépése előtti, a határt átlépő és a határ átlépése utáni közvetlen lépések), miközben a megelőző most-pontok a háttérben maradnak (félaktiváltan, Chafe 1994 értelmében); 2) 1) következtében határolatlan mozgás időben -» határolt mozgás időben Csak a mozgás eredetileg határolatlan temporális szekvenciájának kezdő vagy utolsó szakaszai profílálódnak (a bemegy esetében a határ átlépése előtti, a határt átlépő és a határ átlépése utáni közvetlen komponens állapotok), miközben a megelőző most-pontok a háttérben maradnak (félaktiváltan, Chafe 1994 értelmében). Mégis, az összetett ige (bemegy) megőrzi az igető temporális jellemzőit a szekvenciális feldolgozással. Az imperfektiv —> perfektiv változás a sematikus igei szemantikai szerkezetben több tényező mentén történik meg a prototipikus esetben: 1) a térbeli útvonalprofilálás az időbeli tényező hátterével mint aszimmetrikus viszony megfordul: az időbeli szekvenciális folyamat és annak kezdő vagy végszakasza profüálódik, miközben a térbeli útvonalprofilálás a háttérbe kerül; 2) az l)-ben jelzett változás során a határolatlan temporalitásra egy referenciapont helyeződik; olyan referenciapont, amely a teljes szekvenciális temporális folyamat kezdő vagy végszakaszát kiindulópontként profílálja, és a teljes folyamatot ebből a kiindulópontból értelmezi. Ez a referenciapont az igekötő FORRÁS-ÖSVÉNY-CÉL sémájának térbeli feldolgozásához szükséges referenciapontból származik. A bemegy ige az eseményszerkezetet a közvetlen hatókörön belül a végső szakasz (a határátlépés utáni beérkezés) lezártsága szemantikai kiindulópontjából konstruálja meg, miközben a megy ige temporális szerkezetén nincsen ilyen kiindulópont kijelölve. Pontosan leképezi ezt a viszonyt ikonikusan az igekötő ige előtti helyzete. Amennyiben az igekötő az ige utáni helyzetben dolgozódik fel:
