Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Tolcsvai Nagy Gábor: Az igekötő + ige szerkezet szemantikája (The semantics of pre verb + verb constructions) 187
210 Tolcsvai Nagy Gábor 12. ábra A le igekötő összegző jelentésszerkezete el Az el igekötő elsődleges jelentése: egy entitás (elsődleges figura, trajektor, tr) irányulása térben távolodó, egy ösvényen (1. a 13. és 14. ábrát). Kezdő pillanatnyi állapotban közel van egy meghatározott térbeli entitáshoz (első landmark, Imi), az ösvény végén távol van a meghatározott térbeli entitástól, közel egy meghatározatlan másik entitáshoz (második landmark, lm2) a feldolgozásban úgy, hogy az összes köztes pillanatnyi állapot egyetlen szerkezetben kumulatív módon jelen van. A referenciakeretben a referenciapont, a viszonyítási pont, amihez képest az ösvény leképeződik, elsődlegesen az emberi test, ennek analógiájára bármelyik további típus. A két landmark (másodlagos figura) az ösvény kezdő- és végpontja. A kezdőpont a közel mint fizikai tér, a végpont a távol mint fizikai tér. Az elsődleges figura (trajektor) körülhatárolt fizikai tárgy, amely képes helyváltoztató mozgásra, mozgatható, rá- vagy belefér a kezdőpont és a végpont szerepű landmarkok által reprezentált körülhatárolt térre vagy térbe és képes helyváltoztató mozgásra, mozgatható. Az ösvény és a rajta irányuló fizikai tárgy (trajektor) egyaránt térben vízszintesen orientálva konceptualizálódik. Az el igekötő elsődleges jelentésének tipikus megvalósulásai a referenciapont szerint. a) a referenciapont, a trajektor és az első landmark az emberi test: (25) eltart (magától például a kezét, a kezében tartva valamit) b) a referenciapont fizikai tárgy vagy tereptárgy, a beszédhelyzetben értelmezve: (26) eltávolodik az oszloptól c) a referenciapont kardinális pont, független a beszédhelyzettől: (27) eljut északra
