Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Szemle, ismertetések - Péter Mihály: Szépe György (1931-2012) 437
Szemle, ismertetések 439 hatók le. Vagyis minden valamirevaló nyelvész egyben általános nyelvész is kell, hogy legyen; a „főhivatású” általános nyelvész viszont hasonlatos az olyan zeneesztétához, aki egyetlen hangszeren sem játszik... 1963-ban jelent meg az Általános Nyelvészeti Tanulmányok kiadványsorozat első kötete; a sorozat ötlete Telegdi Zsigmondtól származott, Szépe György pedig szinte valamennyi kötet megszületésénél bábáskodott mint szerkesztő, lektor, s nem utolsósorban mint szerző. Alighanem az ÁNyT volt az elmúlt fél évszázad legszínvonalasabb magyar nyelvészeti kiadványsorozata; szerepelni benne, akárcsak egy recenzió erejéig, önmagában rangot és elismertséget jelentett. A sorozat érdeme többek között az is, hogy a szerzőknek sem nemzedéki, sem „paradigma szerinti” különállására nem volt tekintettel, egyedül a minőséget követelte meg a benne publikálóktól. Külön említést érdemel a VI. kötet (1969), amelyben Szépe Az alsóbb nyelvi szintek leírása címmel első ízben alkalmazta alkotó módon a magyar nyelvre a generatív fonológia klasszikus változatának leíró módszerét; napjainkban az újabb hazai afáziakutatások eredményei is az ő megállapításain alapulnak (vö. MNy 2007: 142-147). A hazai általános nyelvészet lépéstartása a nemzetközi tudománnyal nem volt egyenletes ritmusú. Az első összefoglalás, Rubinyi Mózes 1907-ben megjelent Általános nyelvtudománya Wundtig bezárólag követte a nemzetközi tudományt. Gombocz Jelentéstanában már érezhető Saussure hatása, noha a Cours csak 1967-ben jelent meg magyarul. Laziczius magányos hírnökként hívta fel a figyelmet a Saussure utáni korszak egyik legfontosabb irányzatára, a prágai iskolára. Antal László törekvését az amerikai deszkriptív nyelvészet bemutatására jobbára bizalmatlanság fogadta. Aligha túlzás, ha azt állítjuk, hogy Szépe következetes és átgondolt szerkesztői és szervezői tevékenysége nyitott szélességében és mélységében egyaránt jelentős utat a nemzetközi nyelvtudomány korszakos modern irányzatainak hazai megismertetéséhez. Az általa válogatott, szerkesztett és magvas bevezetésekkel ellátott A nyelvtudomány ma (1973) c. antológia a strukturális, matematikai, generatív nyelvészet fontos dokumentumai mellett olyan jelentős tudósokat is megszólaltat magyar nyelven, mint Hymes, Labov, Martinet, Borisz Uszpenszkij, Weinreich és mások. Egy másik, általa Pap Mária közreműködésével gondozott szöveggyűjtemény, a Társadalom és nyelv (1975) elsőnek jelenteti meg magyarul a modern szociolingvisztika kiváló nyugati és keleti művelőit. A Horányi Özsébbel együtt válogatott és bevezetett A jel tudománya c. gyűjtemény (1975) a szemiotika kialakulását, gyors elterjedését és széles alkalmazási lehetőségeit mutatja be. Ezek a kötetek kutatók, tanárok, egyetemi hallgatók több nemzedékének szolgáltak és szolgálnak mai is kiindulási és tájékozódási alapul munkájukhoz. Szervesen kapcsolódik e gyűjteményekhez az a két kötet, amelyben Fónagy Iván közreműködésével a 20. század kiemelkedő nyelvésze és filológusa, Roman Jakobson néhány fontos tanulmányát publikálja (Hang - jel - vers 1969, A költészet grammatikája 1982), továbbá két külföldön
