Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)

Tanulmányok - Honti László: Hangtani és szemantikai megfelelés az uralisztikai etimológiai kutatásban (Phonological and semantic correspondences in Uralic etymological research) 43

Hangtani és szemantikai megfelelés az uralisztikai etimológiai kutatásokban 53

csatolhatónak vélt egy-egy olyan szót, amely jelentésében pontosan illik a többihez, de egy-egy hangja elháríthatatlan egyeztetési akadálynak tűnik. Ezek a következők (Mikola 1976: 211):

1. ma. toll stb. ~ fi. sulka stb.,

2. ma. él, fi. elä- ~ mord. era- ’él’ stb.,

3. ma. száj, fi. suit stb. ~ osztj. V lul, Vj.jul, Trj. лил stb. ’száj’.

Az UEW (1: 535-536) a fi. sulka-t a szókezdő mássalhangzók különbözőségére hivatkozva zárja ki az egyeztetésből, mivel a fi. s és a ma. stb. t ismereteink szerint nem felelhetnek meg egymásnak. A mord. era-1 mássalhangzója miatt két kérdőjellel vette fel a szócsaládba az UEW (1: 73). Az osztj. V lul-1 pedig meg sem említi az első kötet (UEW 1: 492—493), viszont a második rész függelékében már egy másik etimológia biztos tagjaként a finn huuli ’ajak’ (~ észt és lapp) szóval együtt szerepelteti (UEW 2: 903), miután Rédei szabályos hangmegfelelések és biztos szemantikai rokonság talaján felfedezte a nyilvánvaló, de mindaddig észrevétlenül maradt etimológiai kapcsolatot (Rédei 1988c, 1991: 93-95).

A „Suomen sanojen alkuperä”, nyelvcsaládunk legfrissebb etimológiai szótárainak egyike nem utasítja el a ma. toll és a fi. sulka összetartozását. Az egyeztetést lehetségesnek véli az említett hangtani akadály ellenére (SSA 3: 211). A mord. era-t viszont meg sem említi (SSA 1: 103-104), az én megítélésem szerint azonban feleslegesen szigorú ez az állásfoglalás. A huuli alatt az osztják szót kérdőjellel idézi (SSA 1: 195) - szerintem ismételten felesleges óvatosságot tanúsítva, hiszen mind hangtanilag, mind jelentéstanilag kifogástalanul összeillik a két szó, sokkal inkább, mint a jelentéstani változás magyarázatát igénylő lpN sulid ’approximation to something; suunta, jtakin suunnilleen vastaava määrä, jtakin muistuttava ulkonäkö tai muoto’ (még vö. E. Itkonen 1975: 175—177).

Az SSA állásfoglalásaiban megnyilvánuló következetlenség (a mord. eraemlítetlenül hagyása, az osztj. lul bizonytalannak tekintetett egyeztethetősége, ill. a fi. sulka-пак a ma. toll-hoz csatolhatósága) talán azzal magyarázható, hogy az első szerkesztő, E. Itkonen egyrészt még nagyon mereven ítélte meg a hangmegfeleléseket (a mord. era- esetében), ill. másrészt indokolatlanul óvatoskodott (mint az osztj. lul és a fi. huuli kapcsolatának esetleges mérlegelésekor), viszont a harmadik kötetet már egyedül szerkesztő Kulonen rugalmasabban kezelte a problematikusnak látszó fonetikai viszonyt (mint a szintén említett fi. sulka esetében; 1. SSA 3: 211). Meg kell jegyeznem, hogy Kulonen állásfoglalását az is befolyásolhatta, hogy még egy ilyen hangviszonyt tartalmazó „finn ~ magyar stb.” egyezést tudott felmutatni: fi. suo ’mocsár’ ~ ma. tó (SSA 3: 213-214), és a rokonítás lehetőségét ugyanúgy indokolta meg, mint a sulka esetében, hogy tudniillik a hangtani nehézség ellenére lehetségesnek tűnik az egyeztetés.

Érdemes szóvá tenni, hogy a mord. era- ’él’ aligha zárható ki a fi. elä- és a ma. él rokonságából, ezek hangtani szabálytalanságát Keresztes meggyőzően