Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Szemle, ismertetések - Keresztes László: Bevezetés a mordvin nyelvészetbe (Introduction to Mordvin linguistics) (Janurik Boglárka) 504
508 Szemle, ismertetések A jövevényszavak tárgyalásakor ismerteti a kontaktusok hátterét és történetét is, az indoeurópai/árja (iráni) jövevényszavak mellett bemutatja a balti, a törökségi (bolgár-török/csuvas és a tatár) elemeket. Az orosz jövevényszavak esetében a korai átvételeket ismerhetjük meg, a mai hatásról csak röviden tesz említést a szerző, példákat nem hoz. A fejezet végén a vándorszavak és az ismeretlen eredetű szavak kérdését tárgyalja. A 6. fejezet harmadik nagy része a névtannal foglalkozik, a személynevek és a helynevek kérdéseivel. A negyedik rész pedig a szóalkotás eszközeit tekinti át. A személynevek esetében a tőként szolgáló közszó több esetben nem az irodalmi nyelvi formájában szerepel, és nem kapunk magyarázatot arra, miért marad el a palatalizáció például a tetei (az irodalmi nyelvben t’et’a ’apa’) és a paksa (az irodalmi nyelvben paksa ’mező’) szó esetében. A szóösszetételek tárgyalásakor érdemes lett volna kitérni a poks pra kors ’bagoly (szó szerint: nagy fej kánya)’ típusú bahuvrihi összetételek bemutatására is, mivel ezek tipológiai szempontból érdekes összetételi altípust képeznek. A neologizmusokkal kapcsolatban a szerző pozitívan nyilatkozik, és a bibliafordítások rasszizmusoktól mentes szövegét állítja a nyelvújítók elé példaképként. A nyelvújítás és a terminológiaalkotás valóban elengedhetetlenül fontos feladat, azonban a szépirodalmi művek mellett nagy figyelmet kellene fordítani arra, hogy a mindennapi életben használatos szövegek (használati utasítások, reklámok, figyelmeztető feliratok stb.) erzául és moksául is megjelenhessenek. A városi fiatal lakosságot nem, vagy csak kis mértékben lehet az orosz elemektől mesterségesen „megtisztított” szépirodalmi szövegekkel megfogni. Sokakat ugyanis elriaszt ezeknek a műveknek az olvasásától, hogy szótár nélkül nem tudják megérteni őket, éppen a neologizmusok túltengése miatt. A túlzásba vitt purizmus pedig a nyelvcserét erősítő tényező lehet. A kérdés megtárgyalása során ezért fontos lenne szociolingvisztikai szempontokat is mérlegelni. A 6. fejezetet egy Következtetések és feladatok című rész zárja, amely a mordvin nyelvészek számára a bibliafordításokban előforduló neologizmusok használatát, és egyáltalán a bibliafordítások nyelvének propagálását javasolja. Nem teljesen érthető, mi a szándéka a szerzőnek a következő mondattal: „Igen jó lenne, ha a bibliafordítások szókincse közkincsévé válna a finnugor anyanyelvű ifjúságnak, mert ez jelentősen elősegítené a gyermekek nyelvi fejlődését, a módszerek és a magatartás visszahatna az anyanyelv nemzetivé (az orosztól eltérővé) válásában a tudomány, a közigazgatás, majd a jog terén is.” (127. oldal.) Az világos, hogy a bibliafordításokban alkalmazott módszerek, szóalkotási módok példaként szolgálhatnak a nyelvújítók számára, azonban az nem teljesen érthető, hogy mindez hogyan segítené elő a gyermekek nyelvi fejlődését?! Másrészről a bibliafordításokból éppen a modern élet fogalmai hiányoznak. Sokkal fontosabb lenne, hogy a városi hétköznapokhoz kapcsolódó és a modern jelenségek megnevezésére szolgáló szókincs gyarapodjon.
