Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Tanulmányok - É. Kiss Katalin: A magyar tárgyas és alanyi igeragozás kialakulásának szintaktikai hátteréről (The syntactic background of the emergence of the Hungarian objective and subjective conjugations) 131
144 É. Kiss Katalin (27) Es azért ewele kyuanuala zolnya: Azért nemy haladék leuen: legottan masoczor es harmaczwr hyua__; azonbezedeket monduan: yewy zolyw ez vaknak (Jókai 9/20) Ugyanakkor a Jókai-kódexben még 98 hangzó ötét (ewtet) névmást találunk. Ha összevetjük Máté evangéliumának három egymást követő 15-16. századi fordítását: az 1416 körűiről származó Müncheni kódex-beli, az 1516-1519 között keletkezett Jordánszky-kódexbeli fordításokat és Pesti Gábor 1538-as Novum Testamentumát, azt tapasztaljuk, hogy fokozatosan csökken a kitett tárgyi névmások száma. Tucatnyi olyan mondatot találtam, melynek Müncheni-kódexbeli változata még tartalmaz kitett tárgyi névmást, Pesti Gábor-féle fordítása pedig már nem. A Jordánszkykódex közbülső helyet foglal el a két fordítás között; a Müncheni kódex szövegénél kevesebb, Pesti Gábor fordításánál több kitett tárgyi névmást tartalmaz. íme két példa: (28) Máté 18,8 (a) Ha kedig te kezed auag te labad teged meg gonozbeitand méd él ötét es vesd él__te tölléd (Müncheni kódex) (b) Ha azért te kezed auagy labad teghed meg tantoroyt, vágd el hwtel, es vesd el__thwled (Jordánszky-kódex) (c) Hogy ha az te kezed awagy labad ártalomra wagyon neked, mesd el__, ees wesd el__tewled (Pesti Novum Testamentum) (29) Máté 18,15 (a) es illéte d kézét es meghaga ötét a hideg lélet (Müncheni kódex) (b) Kezeetfogwan fel emelee hwtet, es el hagya azfeefaydalom (Jordánszkykódex) (c) ees illete пеку kezet, s az hydeg el hagya__(Pesti Novum Testamentum) A (28) alatti példasorban a 2. tagmondat még mind az 1416 körüli Müncheni, mind a száz évvel későbbi Jordánszky-kódexben ötét névmást tartalmaz, csak Pesti Gábor 1538-as fordításában képviseli rejtett pro; a 3. tagmondat tárgya viszont már mindhárom esetben rejtett pro. A (29) alatti példasorban a 2. tagmondat tárgya már csak a legkorábbi Müncheni kódexben ötét, a Jordánszky-kódexben és Pesti Gábor fordításában egyaránt rejtett pro. Ezek az adatok a rejtett tárgyi névmásnak az ómagyar kor folyamán való lassú térnyerésére utalnak. Az ómagyar kor a névelővel való határozottságjelölés általánossá válásának és a határozatlan névelő kialakulásának, tehát a mai determinánsi rendszer kiépülésének és megszilárdulásának kora. Ez a folyamat - Marcantonio (1985) feltételezésének megfelelően - valóban redundánssá tette a tárgy határozottságának az igén való jelölését. Véleményem szerint azonban ún. exaptáció történt; a szerepét vesztett nyelvi eszköz új funkciót talált: elhagyhatóvá tette a tárgyi névmást. Azaz, a tárgyas paradigma igealakjainak többségében rejlő egyes szám 3. személyú tárgyi névmás mintegy visszanyerte tárgyjelölő szerepét, és feleslegessé tette az egyes szám 3. személyű
