Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)

Tanulmányok - Honti László: Personae ingratissimae? A 2. személyek jelölése az uráliban (Personae ingratissimae? The marking of second person in Uralic) 7

36

HoNTi László

-VtV- - wahrscheinlich über -V8V- - zu -/ und -r. Davon übernahm das Nordsam. -r-, das Südsam. -/-” (Mikola 1988: 241,2004: 105-106; én emeltem ki, H. L). Az idézet kiemelt részéhez vő. „Das VxSg2 im PU war -1 V. Aus demselben Grund, den wir beim PxSg2 dargelegt haben, entwickelte sich PU -tV zu PS -IV, -rV... Im Selk. geriet *-lV in die det. Konjugation. Als VxSg2 der indet. Konjugation wurde die neue Personalendung *ntV eingeführt, deren Ursprung unklar ist. Auch das Nenz. und Enz. kennen dieses Vx und verwenden es ebenfalls in der indet. Konjugation. Somit ist es möglich, dass -ntV schon im PS vorhanden war, dass also die Opposition det vs. indet. Konjugation schon damals auch auf die 2. P. des Sing, übergegriffen hatte, -t geht vielleicht auf das Personalpronomen * -tV / n/ ’du’ zurück” (Mikola 1988: 251, 2004: 119; én emeltem ki, H. L). Tehát a „Mikola 1988:241, 2004: 105-106” idézetben az uráli du. 2. személyű birtokos személyjelnek *-tV hangalakúnak kell lennie. A szamojéd *-ntV morféma eredetét Mikola (1988: 251, 2004: 119) tisztázatlannak, a személyjelölő n-jét expressis verbis ismeretlen eredetűnek tartja (hasonlóan: Janhunen 1998: 471; vö. még Audova et al. 1999: 38-39, Künnap 1999: 98-99, 2002: 149-150). Példák:

jurák nü-n [’állsz’], madá-r [’elvágod’], madä(r\a)%aju-d [’elvágod azokat (2)’], madáj-d [’elvágod azokat (°°)’] (Hajdú 1982:60-61) - qano-r [csónakod’], ma? sátor’: mä?a-l, rhä-l [’sátrad’] (Hajdú 1982: 43);

jenyiszeji kazá-r ’megöl’ „aor.obj.(l)sg2.” (Mikola 1964b: 281) - muggadl-r ’az egyik enyec nemzetség neve; eredeti jelentése: erdei’ (Mikola 1964a: 40);

tavgi Cdninti-гэ ’ismered’ (Wagner-Nagy 2002: 108) - kdtu ’karom’: кәШ-гә [’karmod’] (Wagner-Nagy 2002: 83);

szelkup catta-l ’lőttél’ (Hajdú 1982: 146) - ätä ’rén’: ätäqi-I ’két réned’ (Hajdú 1982: 140);

kamasz пегёЩе-л [’du wirst erschreckt’] (Donner-Joki 1944: 146) - túra ’Haus’: tura-л ’dein Haus’ (Donner-Joki 1944: 138).

Hajdú, miután kifejtette, hogy a keleti areában a 2. személyű névmásban *tVn > *nVn változás történt, arra a következtetésre jutott, hogy a szamojéd n személyjelölő elem e különös névmás hírmondója (Hajdú 1986: 6).

Kálmán (1965b: 165-170) eszmefuttatására alapozva Kulonen úgy véli a magyar -d személyjelölőt történetileg megmagyarázhatni, hogy ennek előzményében a többes számú tárgyra utaló vogul tárgyas igeragozásban és a többes számú birtokra vonatkozó birtokos személyjeles paradigmában használatos, a finnségiből és a lappból is kimutatható n többesjelölő (esetleges) hajdani magyar megfelelője és a 2. személy *t együttesen *nt-t alkotva a magyarban d-vé lett (Kulonen 2001a: 160-161). Teljes mértékben elfogadhatatlannak tekintem e feltevést, mivel a magyar nyelv önálló élete során egészen biztosan nem számolhatunk sem *n többesjellel, sem *nt személyjelölővel.

Az én megoldási javaslatom a következő: az ősszamojédban a sg. 1. személyű személyjelölők (birtokos személyjelek és igei személyragok) kétségtelenül m eleműek