Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Michael Katzschmann: Chrestomathia Nganasanica (Szeverényi Sándor-Várnai Zsuzsa) 348
348 Szemle, ismertetések A szótár használatát, a keresést megkönnyíti a német szómutató (233-263). Sjögrent útjára elkísérte August Georg Pezold, az Orosz Földrajzi Társaság festője, akitől öt személetes illusztráció található a könyv végén (265-270). A szótár fontos forrása a balti finn nyelvek történetének. Az a kérdés, hogy e feljegyzések mennyire tekinthetők megbízható forrásnak a betűk hangértéke tekintetében. Nem derül ki például, van-e ebben a nyelvjárásban a kurlandihoz hasonló tört hanglejtés, st0d-jelenség (német Stoßintonation, finn katkointonaatio; vö. Tveite: A lív nyelv hang- és alakrendszerének sajátságai. Folia Uralica Debreceniensia 6. Debrecen 1999). Annak idején ugyanis Sjögren és Widemann sem tudott mit kezdeni ezzel a hangtani jelenséggel. Vilhelm Thomsen jött rá a leírásuk alapján, hogy a lív hang a dán stod-höz hasonlít. Ehhez hasonló jelenség ismert a kolta-lappban is. Ezekre a kérdésekre biztosan választ kapunk a további kötetekből. A tervezett két kötet ugyanis a salis-lív leíró nyelvtant és nyelvtörténetet fogja felölelni. Érdeklődéssel várjuk. Keresztes László Michael Katzschmann: Chrestomathia Nganasanica Texte - Übersetzung - Glossar - Grammatik. 2008. Nganasanica 1. 604 lap. Michael Katzschmann nganaszan nyelvet tárgyaló monográfiája 2008-ban jelent meg, lenyűgöző, impozáns méretben. Már a kötet terjedelme is tiszteletre méltó, és arra utal, hogy a szerző alapos munkát végzett. Természetesen azonban egy átfogó, egy nyelv grammatikájának teljes leírására törekvő könyv esetében a két legfontosabb kérdés, hogy mennyiben ad többet, mint az előző leírások, illetve hogy mennyiben interpretálja másként, újszerűén az addigi nyelvtani ismereteket. A nganaszan nyelv monografikus leírásokban nem bővelkedik, német nyelvűben pedig különösen nem. N. M. Terescenko 1979-ben kiadott Nganasanskij jazyk című kötete évtizedekig szinte kizárólagos, s lehet mondani, hogy a mai napig nagyon fontos szekunder forrása a nganaszan nyelvet kutatóknak. A következő - és ez idáig utolsó monografikus feldolgozás - a Wagner-Nagy Beáta és munkatársai által jegyzett kötet (Wagner-Nagy 2002). Ez utóbbi magyarul jelent meg, így bár a hazai oktatásban és kutatásban jól használható, a nemzetközi szamojédológiában háttérbe szorult. Ennek kapcsán megjegyezhetjük, hogy talán nem túl szerencsés Katzschmann címválasztása, hiszen az említett kilenc évvel ezelőtti leírás ugyanezen a címen jelent meg. Sem hivatkozási, sem egyéb szempontból nem célszerű egy már
