Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Rogier Blokland: The Russian loanwords in literary Estonian (Csúcs Sándor) 337
340 Szemle, ismertetések alapján összegyűjti és kronologizálja az észt óorosz jövevényszavait (356-357) A rövid morfológiai elemzés (Morphology, 357-359) lényegében szófaji statisztikát jelent. Ebből megtudjuk, hogy a szerző dolgozata 1106 szót tartalmaz. Ezek között 1018 főnév, 55 ige, 22 melléknév, 2 adverbium, 8 indulatszó és 1 névmás van. Ez utóbbi a sam visszaható névmás, amely Wiedemann szótárában (1893) csak a sam saks olema selbst Herr sein kifejezésben fordul elő. A jelentéstani csoportosításhoz (Semantic fields, 361-370) Must rendszerét veszi át (vö. Must, M. Vene laensönad eesti murretes. Tallinn, 2000). Eljárását azzal indokolja, hogy így könnyen összehasonlítható az orosz eredetű szavak száma az egyes jelentéstani csoportokban az irodalmi nyelvben és a nyelvjárásokban. Meg is adja Must számadatait, majd felsorolja a saját anyagából idetartozó szavakat, de azok összeszámolását az olvasóra bízza. Ha ezt elvégezzük, megállapíthatjuk, hogy pl. a földművelés és állattenyésztés fogalomkörében elég jelentősek a különbségek, hiszen Mustnál 11 szó van a lentermesztés témaköréből, míg az irodalmi nyelvben egyetlen idetartozó orosz eredetű szó sincs. Sajnos Must rendszere nem mindig következetes és egyértelmű (1. pl. az ételek/italok elnevezéseit, 364). Jó lett volna, ha Blokland korrigálta volna ezeket a hibákat. A 4. fejezetet a Statisztika (Statistics, 371-391) című rész zárja. Ez voltaképpen három kimutatásból áll. Az első azt mutatja, hogy a forrásként felhasznált 21 szótárban hány orosz eredetű szó van és mi ezek aránya a szótár összes szavához viszonyítva. Megtudjuk pl., hogy az EKSS-ben 889 orosz eredetű szó van, és ez az összes szó 0,66 %-a. A második lista azt mutatja, hogy melyik szó melyik szótárban fordul elő először 1600-tól 2007-ig. A harmadik lista pedig azt, hogy egy-egy szó orosz származtatása melyik szerzőnél és mikor fordul elő először. E lista élén Thor Helle áll, aki 1732-ben kilenc észt szó orosz eredetére utalt. Ennek a listának a végén az a kb. 300 szó áll, amelynek orosz eredetéről a korábbi szakirodalomban nem esik szó. Ezek tehát Blokland etimológiáinak tekintendők. A szerző érdeméből mit sem von le, hogy ezek orosz eredete orosz- és észttudás birtokában könnyen felismerhető. A statisztika kapcsán elgondolkodhatunk azon, hogy sok orosz jövevényszó van-e az észtben. Számuk az abszolút érték (kb. 1100) alapján soknak tűnik, de arányuk a szótárakban kifejezetten alacsony (általában 0,5 és 1% közötti). Felmerülhet még az a kérdés is, hogy vajon a nyelvhasználatban milyen szerepet játszanak az orosz eredetű szavak. Erre a kérdésre Blokland nem ad választ, de ez nem is lett volna elvárható, hiszen mindenképpen szétfeszítette volna a dolgozat kereteit. A viszonylag rövid utolsó fejezetben a szerző egyrészt összefoglalja legfontosabb eredményeit, másrészt felsorolja, hogy még mi mindent kellene és lehetne kutatni az észt-orosz nyelvi kapcsolatok területén. Ehhez csak annyit fűzhetünk hozzá, reméljük a szerzőnek vagy másoknak lesz ereje és energiája, a felvázolt kutatási elképzelések megvalósításához. A terjedelmes irodalomjegyzék önmagában is nagy érték, hiszen a más finnugor nyelvek orosz, illetve szláv jövevényszavaival kapcsolatos irodalmat is tartalmazza.
