Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Sirkka Saarinen - Eeva Herrala (tóim.): Murros. Suomalais-ugrilaiset kielet ja kulttuurit globalasaation paineissa (Maticsák Sándor) 330
Szemle, ismertetések 335 A tanulmány szerzője végül azokat a körülményeket veszi számba, amelyek révén egy nyelv túlélési esélyei növekedhetnek. Ezek: a „nyelvmegőrzők lánca” (kielensüilyttäjien ketju), a nyelvátadás elsőbbsége, a modern kultúra befogadása anyanyelven és az önazonosságtudat fejlesztése. Az optimális „lánc” az otthon, az óvoda, az általános és középiskola, a munkahely és a szabadidős és nyilvános tevékenységek között feszül(ne). Fel kell ismerni, hogy a heti néhány nyelvóra nem elég, a legbiztosabb módszer az otthoni nyelvátörökítés, de ez nem mehet végbe anyanyelvoktatás és az ún. „nyelvi fészkek” nélkül. Ha a kisebbségiek elzárkóznak a modern kultúra és a globalizáció elől, nincs sok esélyük a túlélésre. Az új befogadása persze nem jelenti a régi értékek kidobását, ezeknek együtt, egymás mellett kell élniük (ennek egyik megjelenési formája az etnofuturizmus). Az önazonosságtudat fejlesztése voltaképpen azt jelenti, hogy a kisebbségieknek felelősséget kell vállalniuk a nyelv sorsa iránt, ami rengeteg munkával jár. 2. A kötet második részében két tanulmányt olvashatunk a finn nyelv és a finnugrisztika jövőjéről. Az elsőben Jorma Luutonen (Suomen kielen tulevaisuuden problematiikka, 73-108) arra keresi a választ, hogy az információtechnika világméretű fejlődése, az új kommunikációs eszközök létrejötte hogyan hat a nyelvre. Manapság sokkal többet írunk és olvasunk, írja a szerző. Ez az első látásra meghökkentő állítás mégis igaz, csak a szövegek fajtája változott meg, az internet második generációjának köszönhetően. Nálunk is megszívlelendő lenne végre állítása, az anyanyelvi és irodalmi oktatásnak fel kellene készíteni a fiatalokat a társadalom szöveg- és médiavilágában való tájékozódásra. A mai fiatalok szövegalkotásához nem elég az irodalmi nyelv ismerete, mást is kell adnunk. Luutonen azt fejtegeti, vajon hogy is lehetne nevezni az internetnemzedék által használt (írott) nyelvet. David Crystal terminológiáját (Netspeak) finnesítve ez a verkkokieli, ill. nettipuhe. A finn irodalmi nyelv nagymértékben különbözik a beszélt nyelvtől. A fiatal nemzedék teljesen másképp használja a net-nyelvet, emiatt sokszor nehézségeik támadnak a hagyományos irodalmi nyelv használata során. Habár Finnországban is egyre általánosabb az angol nyelv dominanciája, amit csak erősíteni fog az országba érkező, finnül nem tudó, ezért a kommunikáció során az angolt használó népesség, de Luutonen szerint ez nem fenyegeti a beszélt finn nyelv pozícióját. Ugyancsak erősödik az orosz szerepe, habár Finnországban még csak nagyon kevesen tudnak/tanulnak oroszul. A szerző azt fejtegeti, hogy ha az orosz egy idő után elkezd az angollal versengeni, s ezáltal meggyengíti az angol hegemóniáját, ez előnyös lesz a finn számára, mert semlegesíti egymást e két nyelv. Mit hoz a jövő? Finnország egyre inkább egy többnyelvű országgá alakul át, és a beszélt és írott nyelv kettőssége helyére a nyelvváltozatok sokszínűbb állapota fog lépni. A beszélt finn szerepe a családokban és az ismerősök közötti kommunikációban valószínűleg meg fog őrződni, de a technikai fejlődéssel az írott nyelv szerepe át fog alakulni. Az irodalom meg fogja találni a neki megfelelő technikai formát. Az
