Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Tanulmányok - Honti László: Personae ingratissimae? A 2. személyek jelölése az uráliban (Personae ingratissimae? The marking of second person in Uralic) 7
28 HoNTi László létezik, már régebben olyan elemnek tűnt nekem, amely az egyes számú 3. személyű, hímnemű személyes névmás, a hij analógiájára jelenhetett meg. Gyanúm beigazolódott, amikor az egyik legjobb holland etimológiai szótárban utánanéztem: „hét vnw., lidw., mnl. het, ofri. hit, hét, oe. hit (ne. it). De h is een latere toevoeging onder invloed van de nw. van hét nl.-fri.-oe. paradigma van hét pers. vnw., waarvoor zie: hij. De oorspr. vorm is dús te vinden in onfrank. it, os. it, ohd. i%, e%, got. ita. - idg. id, vgl. lat. id ’hét, dat’, oi. id-am ’dit’, oiers eo (< *id-a), van de vnw. stam *e-, ei-, i- [...] De vorm met h is eigenlijk schrijftaal, in de spreektaal gebruikt men altijd at, ’t” (De Vries 1987: 254-255).18 „Oorspr. alléén pers. vnw., maar tot lw. geworden doordat de verzwakte vorm (ejt samenviel met die van hét lw. (vnw.) dat” (De Vries-De Tollenaere 1986: 143).19 Amint ezen idézetekből látható, az óangolban és az ófrízben is volt h kezdetű alakja ezen névmásnak (lásd még Onions 1998: 488), és angol etimológiai szótárakban ugyanezt találtam, sőt az ófrízben minden 3. személyű névmásnak volt h-ja: hi (hímnem), hiú, hio (nőnem), hit (semleges nem), hia (többes szám) (Bremmer 2009: 56), az óangolban is volt e nőnemű névmásoknak h-s alakjuk: hé (hímnem), héo (nőnem), hit (semleges nem), hie (többes szám), amely mássalhangzó a hímnemű névmás hatására jelent meg (így pl. De Vries 1987: 865; Blake 1996:65-66), nyilván ez a helyzet a skandinávban is, vő. például svéd han (hímnem), hon (nőnem) (Hellquist 1957: 332; Braunmüller 1991: 42). A hét h-ját Philippa másképpen értelmezi, de valójában csak egy igen homályos elképzelést adott elő: „hét lw„ vnw. 3e pers. o. ev. [Bekezdés.] Eerst als persoonlijk vnw. 3e pers. ev. onzijdig: onl. it [10е eeuw...]; mnl. hét, minder vaak et, (h)it etc., vaak enclitisch -t oi-et. Als lidwoord: mnl. in hetghemeen convente ’de gezamenlijke kloosterlingen’ [...], hetghestant ’detoestand, gesteldheid’ [...], ook vaakproclitisch t-, [Bekezdés.] Algemeen Germaans voornaamwoord uit < pgm. *it. In het Noordzee-Germaanse gebied werd een van origine wrsch. aanwijzend partikel h- voor deze oorspr. stam geplaatst, zowel bij het als bij ► hij, ► hem, ► haar 1 en ► hun, hen. Zie daarvoor onder ► hier [...] [Bekezdés.] Os. it (mnd. it); ohd. iz (mhd. ez, nhd. es); ofri. hit (nfri. it); oe. hit (ne. it); on. hit; got. ita; < pgm. *it. [Bekezdés.] Persoonlijke voornaamwoorden voor de derde persoon bestonden in het Proto-Indo-Europees niet als apart paradigma en zijn terug te voeren op aanwijzende voornaamwoorden. Voor het Germaans is dat in de meeste gevallen het paradigma van pie. *hte, waarvan *(hi)id de nominatief onzijdig enkelvoud is. Verwant zijn o. a. Latijn id ’dat’; Sanskrit idám; Oudiers ed ’het’. [Bekezdés.] Het is oorspr. alleen een persoonlijk vnw., zoals 18 „het: névmás, névelő: középholland het, ófríz hit, het, óangol hit (újangol it). E h későbbi elem a személyes névmás holland-fríz-óangol paradigmájának hatására, lásd még hij ’ő (hímnem)’. Az eredeti alak az óalsófrank it, ószász it, ófelnémet Ц, e%, gót ita alakokban látható - indogermán id, vő. latin id ’az’, óind id-am 'ez, óír eo (< *id-a), az *e-, ei-, i- névmástőből [...] A holland het h-ja írott nyelvi, a beszélt nyelvben mindig at, ‘t használatos”. 19 „Eredetileg csak személyes névmás volt, de azáltal lett névelővé, hogy gyenge (e)t alakja egybeesett a dat névelő (és névmás) gyenge alakjával.”
