Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Emlékülések - Kozmács István: Munkácsi Bernát és a magyar nyelvészeti terepmunka kezdetei (Bernát Munkácsi and the beginnings of Hungarian linguistic fieldwork) 258
KOZMÁCS ISTVÁN Munkácsi Bernát és a magyar nyelvészeti terepmunka kezdetei Talán meglepő, hogy egy emlékülésen nem célom egy tudós pályaképének bemutatása, nem célom Munkácsi Bernát tudományban betöltött szerepének méltatása. Erre nincs is szükség. Ezt tudjuk már művei olvastán, ismerjük az emlékezésekből, a tudós életét bemutató munkákból, s hiszem, hogy mindannyian tisztában vagyunk érdemeivel és tudósi nagyságával. Nem célom tehát annak igazolása, hogy Munkácsi Bernát jelentős alakja volt a finnugor nyelvészetnek, a nyelvtudománynak, a tudománynak, hiszen ha nem lett volna az, akkor most nem emlékeznénk rá. Célom az, hogy az emberről szóljak, akiről talán kevesebbet tudunk, arról az emberről, aki talán fel sem merül az emlékezetünkben, amikor a nevét halljuk. Az éppen csak huszonöt éves fiatalemberről szeretnék szólni, a pályája elején álló, de már eredményes, mégis sok bizonytalansággal teli, de határozott célokkal rendelkező fiatalemberről, aki úgy járt az első olyan jelentős expedíción, ami a finnugor nyelvek helyszíni kutatására irányult, hogy valójában semmiféle felkészülési lehetősége nem volt a vállalt feladatra. Teszem ezt azért, mert amikor ma az ún. tudás társadalmát éljük, amikor mindennek alapja a tudás, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a tudásra, amit ma birtokolunk, hogyan s mi módon lehetett szert tenni. S legfőképpen: talán nem adjuk tovább idejében annak az ismeretét, hogy a tudást meg kellett szerezni, hogy a tudást meg kell szerezni, a tudás nem megtanulandó dolog. Az iskola nem azon fáradozik, hogy megtanítsa a tudás megszerzésének a módját, az iskola a Tudást akarja átadni. Talán ez is ott rejlik a mögött a jelenség mögött, hogy a manapság hozzá nem értők vezérletével zajló nemtelen vitákban rendszeresen felmerül Munkácsi Bernát és kortársainak neve: hol a magyar nyelv finnugor rokonsága mellett, hol az az ellen érvelők mondandójának erősítése céljából, hol pozitív, hol negatív értelemben. Talán ez az írás is segít abban, hogy megértsük, valójában miképpen vélekedett Munkácsi Bernát tudóstársaival a magyar nyelv rokonságáról. Ebben az írásban azt kívánom bemutatni tehát, hogyan gondolkodott ez a fiatalember a magyar nyelv rokonságáról, milyen előkészületek után, milyen lehetőségekkel vághatott neki 1885-ben annak az útnak, aminek célja az volt, hogy helyszíni gyűjtéssel szolgáltasson empirikus anyagot a Magyarországon folyó finn-magyar kutatásokhoz. Közben azonban egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy Nyelvtudományi Közlemények 107. 258-275.
