Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)

Emlékülések - Küllős Imola: Nép, nemzet és egy új tudomány, az ethnographia - Hunfalvy Pál felfogásában (People, nation and the new science of ethnography - Hunfalvy’s views) 252

256

Emlékülések

felhánytorgatva nem átallotta hazafiatlan „bécsi bérencnek” nevezni, Hunfalvy haláláig kitartott kutatási eredményei mellett. A nyomába lépő szaktudósok (nyelvészek, történészek, etnográfusok és etnomuzikológusok) megerősítették állításait és komparatív módszere helyességét. Elég ha Herman Ottónak a magyar halászatról és annak eszközanyagáról készült könyvére2 és Jankó János nyelvtörténeti adatokkal megerősített eszköztörténeti munkájára (Jankó 1900), Arany János általa is ismertetett, nemzeti verselésünkről készített tanulmányára (Arany 1856)3, Munkácsi Bernát vogul népköltési gyűjteményére, Vikár Béla karjalai és magyar folklórgyűjtéseire (egyebek között Vikár 1901), vagy Bartók Béla, Kodály Zoltán, Vargyas Lajos összehasonlító zenetörténeti munkáira4, a Paksa Katalin (1999) által felvázolt zenetörténeti korszakokra, Vikár László (1974, 1993) nyelvrokon népek között végzett dallamgyűjtéseire gondolunk.

Őszinte elismeréssel kell adóznunk továbbá annak a józan kutatói szemléletnek, annak a hazafias és tudományos elkötelezettségnek, rendkívüli szívósságnak, amelylyel ez a paraszti sorból fölemelkedett fiatalember, aki önként lett magyarrá, megalapozta a hazai társadalomkutatást.

Első jelentős méltatója és tanítványa, Munkácsi Bernát, akadémiai székfoglalójában (1911-ben) így értékelte: Hunfalvy a magyar tudományos életben „a korszellemnek igazi megtestesítője[, aki] a helyes célok kitűzésével s minden nehézséget leküzdő követésével, ugyanazt a hivatást teljesítette, mint Deák Lerenc a politikai élet terén. [...] állandóan épülünk munkáin, az ő tanításai értelmében végezzük kutatásainkat, így él s működik közöttünk Hunfalvy szelleme s éljen is magunkban s utódainkban időtlen időkig!” (Munkácsi 1912: 414)5.

Ügy legyen! - mondhatnám, de kívánhatnám azt is (az újból hangossá váló fajmagyarkodókra, idegengyűlölőkre gondolva) - bár így lenne az Akadémia berkein, a tudós társadalmon kívül is!

Irodalom

Arany János (1856), A magyar nemzeti versidomról. Új Magyar Múzeum.

Domokos Péter - Paládi-Kovács Attila (1986), Hunfalvy Pál. Akadémiai Kiadó, Budapest. Herrmann Antal (1891), Hunfalvy mint ethnographus. In: Hunfalvy-album. Hunfalvy Pál fél évszázados akadémiai tagsága emlékére kiadják: Tisztelői, Budapest.

Hunfalvy Pál (1851-1852), A társadalom vagy Stein, Widmann és Riehl. Űj Magyar Múzeum 635-663, 704-719, 741-758.

Hunfalvy Pál (1853), Kalevala, finn eposz ismertetése és kivonatai. Szépirodalmi Lapok I. félév 10-12, 49-51.

2 Hunfalvy a Századokban maga is méltatja az 1887-ben megjelent néprajzi kézikönyvet (1888: 216).

’Arany művét ismerteti Hunfalvy (1857).

4 Oly sok bibliográfiai adat kívánkoznék ide, hogy felsorolásuktól eltekintek.

’Hunfalvy munkásságának utóéletéhez lásd még Hunfalvy (1973).