Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)

Emlékülések - Zaicz Gábor: Hunfalvy tudományos nyelvészeti folyóiratai (Hunfalvy’s linguistic journals) 244

Emlékülések

247

1. Szerkesztője, a nagy műveltségű, kitűnő szervezői készségű és óriási munkabírású Hunfalvy Pál létrehozta Európa egyik legelső nyelvtudományi folyóiratát. A kontinensen ugyanis időben csak egy (1823-ban megalapított) orientalisztikai, egy (1834-ben létrehozott) szlavisztikai, két (1841-ben, illetve 1846-ban elkezdett) germanisztikai és két (az 1850-es évek elején megindított) indoeuropeisztikai sajtótermék előzte meg.

2. A Magyar Nyelvészet a nyelvtudomány valamennyi területét művelte, azaz általános nyelvtudományi szakfolyóirat volt, és a kor legjobb hasonló európai periodikumainak színvonalán állott.

3. A folyóirat tanulmányainak jelentős százalékában maga a szerkesztő volt azok szerzője, aki közleményeiben - a nem rokon nyelvek problematikáját tárgyaló értekezések mellett - gyakran a magyar nyelv rendszerével és történetével kapcsolatban jelentetett meg dolgozatokat, és elsőként mutatott be a művelt magyar nagyközönségnek egy sor rokon nyelvet, más tanulmányaiban pedig állást foglalt a nyelvhelyesség, a nyelvművelés és a nyelvoktatás kérdéseiben, az ókori klasszikus nyelvek tanügyi problematikáját is a megoldandó feladatok közé sorolva. Megállapítható, hogy Hunfalvy legnagyobb érdeme - munkái mellett - a nyelvtudomány hazai megszervezése.

4. Szerkesztőként Hunfalvy az általa publikálásra érdemesnek tartott értekezéseket nem előzetesen véleményezte, lektorálta, hanem - mint említettem - azokhoz különféle technikai megoldással és az egysorostól akár tíz oldalig is növelt terjedelemben a) lapalji vagy b) a cikk szövegébe beiktatott, esetleg egész oldalas jegyzeteket, illetőleg c) az adott tanulmányhoz csatolt - nem ritkán annál terjedelmesebb - válaszcikkeket készített.

5. A Hunfalvy megítélése szerint a megjelentetésre érdemes írások szerzői közé a kor legjelentősebb (vagy idővel azzá váló) szakemberei tartoztak, és a szerzőtársak többsége az Akadémia tagjává vált. Hunfalvy álláspontját ezek a munkatársak általában elfogadták: nem lehet az magyar nyelvész, aki nem jártas a rokon nyelvekben.

6. A Magyar Nyelvészet sokszínűsége és igényessége alapot nyújtott ahhoz, hogy megszűnését követően sorra létrejöhessenek Magyarországon a nyelvtudomány legkülönbözőbb részterületeinek, például - a romanisztikán, a germanisztikán, a szlavisztikán stb. kívül - a magyar nyelvtudománynak és nyelvművelésnek, valamint a finnugrisztikának a szakfolyóiratai. így kezdte meg maga Hunfalvy, most már az akadémia költségén a Nyelvtudományi Közleményeknek a szerkesztését, és így indulhatott meg 1872-ben Szarvas Gábor szerkesztésében az ugyancsak máig kurrens Magyar Nyelvőr.

1862-ben a Magyar Tudományos Akadémia nyelvosztályának bizottsága a következő tagokból állt: Lukács Móric bizottsági elnök, Arany János, Ballagi Mór, Budenz József, Czuczor Gergely, Fogarasi János, Hunfalvy Pál bizottsági előadó és szerkesztő, Riedl Szende, Toldy Ferenc és Vass József. Az NyK 1862. évi I. kötetének előszavában Hunfalvy mint bizottsági szerkesztő így nyilatkozik: „A Nyelvtudományi Közleményekben megjelennek részint az Akadémiában felolvasott, részint a bizottsági