Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Kisebb közlemények - Tánczos Orsolya: Szórendi variációk és lehetséges okaik az udmurtban (Word order variation and its possible causes in Udmurt) 218
220 Tánczos Orsolya 2. Az udmurt mondat fő összetevőinek szórendje a korábbi szakirodalomban Mint az már fentebb említettük, az udmurt nyelv mondattanáról általánosságban elmondható, hogy néhány - e dolgozatban is kiemelt - munkától eltekintve kevéssé kutatott terület. Ezek a munkák általában nagyobb, a nyelv egészét leíró tanulmányok részeként térnek ki a mondattan jelenségeire, és a legtöbbször nem mutatnak túl az általános jellemvonások bemutatásán. Igaz ez a következőkben bemutatott négy műből háromra - az elsőként említett Tronina (1984) cikktől eltekintve - melyek az udmurt nyelvet általánosságban írják le, különböző nyelvészeti irányzatok alapján. A strukturalista nyelvészet keretein belül ez ideig egyedül Tronina (1984) foglalkozott az udmurt mondat téma-réma tagolásával. Tronina korpuszalapú vizsgálatainak eredményeit a következőképpen összegezhetjük: az udmurt mondat első részében, mondatkezdő helyzetben mindig a téma áll, míg az új információs rész, a réma, mindig a mondat második felében. A téma és a réma határán általában - élőbeszédben - szünetet tartanak a beszélők. Cikkében Tronina nem tér ki arra, hogyan jöhetnek létre olyan szórendek, mint az OSV, OVS stb. Vizsgálódásainak középpontjában inkább az áll, milyen szófajú vagy mondattani szerepű elemek lehetnek témái az udmurt mondatnak. Szintén korpuszalapú vizsgálatot végzett Pirkko Suihkonen (1990), amikor az udmurt nyelv egészére jellemző tipológiai jelenségeket vizsgálta. Vizsgálódásai kitérnek a szintaxisra is, de a szórenddel kapcsolatban nem tesz megállapításokat. Kutatási területe inkább a morfológia, így a mondattani jelenségeket is ezen keresztül vizsgálja. A különböző szórendi variációkat bemutató példamondatait nem magyarázza, csak felsorolja őket. Korpusza alapján a következő szórendi lehetőségeket ismerteti:2 SOV, SVO, OSV, OVS, VSO, VOS, AOV, OAV, VOA, VOA, VAO, OVA, AVO, SAV, SVA, AVS, ASV, VAS, VSA, SAOV, SOAV, SOVA, SAVÓ, SVAO, VSAO, OAVS, ASOV, ASVO. A szintén finn Vilkuna (1998) az első, aki a transzformációs nyelvészet módszereivel próbálja meg feltérképezni az európai finnugor nyelvek, így az udmurt nyelv mondattanát is. Bár megállapításai sokszor nem mennek tovább a leíró jellegen, jó kiindulásul szolgálhatnak a generatív kutatások számára. Vilkuna az udmurt nyelvet a finnugor nyelveken belül a nem szigorúan vett SOV nyelvek közé sorolja. Az udmurt nyelvről tett legfőbb állításai: 1. az alap SOV szórend mellett előfordulhatnak SVO, OSV szórendek is, utóbbiak akkor, ha a mondatban az О a régi információ, az S pedig az új (vö. Tronina 1984); 2. a határozók viszonylag szabadon mozoghatnak a mondatban, így az SLocV, LocSV egyaránt neutrális szórendek az udmurtban; 3. A fókusz a mondatban az ige előtt helyezkedik el; 4. VSO szórend egyedül akkor lehetséges, ha a mondatban az ige áll a fókuszban. Winkler az udmurt nyelv általános jellemzőit bemutató könyveinek (2001, 2011) mondattant ismertető részeiben szintén nem tér ki a szórendi változások okaira. 2 A = Adverbium