Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Tanulmányok - Elekfi László: A hatodik mondatrész (The sixth syntactic constituent) 45

A hatodik mondatrész ilyen értelemben tehát nem új gondolat. Még én is tanultam róla 1930-ban a IV. elemi és az I. gimnáziumi osztályban. Az Antal László-féle elképzelés után - mely félresiklott kísérlet volt - vissza kellene térni a 120-150 évvel ezelőtti rendszerezéshez, beillesztve azt az új megvilágításokat és többféle szempontot figyelembe vevő mai nyelvtani koncepciókba, beleértve a strukturalista nyelvtanokat is, melyektől ez az osztályozás nem idegen. 8. A hat mondatrész Ezek után szeretném bemutatni elgondolásomat a mondatrészek rendszeréről (miután a szófajok rendszerére megtettem javaslatomat a Magyar grammatika ismertetése és bírálata kapcsán: Elekfi 2002: 16-19). A hat mondatrész: ige, alany, tárgy, határozó, tulajdonítmány, jelző. 8.1. Ez a felsorolás a száz évvel ezelőtti osztályozáshoz képest abban tartalmaz szembetűnő újítást, hogy az igét mondatrésznek tekinti és vele kezdi a sort, a jelzőt pedig utolsó helyre teszi, Az i g e ugyanis formálisan szervezi a mondatot. Olyan szó faj, amely egyben mondatrész is. (Sokszor állítmánya is a mondatnak - ha van alanyi vonzata -, de nem ez a lényege. Az állítmányság a logika felé viszi el a mondattant.) Ha az ige szófaját jól el akarjuk különíteni mondatrészi szerepétől, nevezzük a mondatrészek közt mondatigének,a szófajt pedig igeszónak. (Eszerint igeszók, névszók és határozószók a legfontosabb szófaji kategóriák.) 8.2. Az igéhez elsősorban alany kapcsolódik. Ezt a kapcsolatot nevezhetjük ß típusú (ß viszony szerinti) predikatív kapcsolatnak. Az ige alanya a magyar mondatban, ha egyúttal az a típusú szerkezetben is alany, szükségképpen nominativus, és bizonyos igenévi szerkezetekben is az. Ha nem főnév, helyettesítheti pl. számállapothatározó: Néhányan eljöttek. (Más nyelvekben partitivus is lehet. A magyarban a teljesség és részlegesség különbségét névelők - néha perfektiváló igekötők - használata vagy hiánya fejezi ki.) 8.3. Kevesebb, de még mindig nagyszámú igéhez kapcsolódhat tárgy. Ez azért emelkedik ki a határozók közül, mert mindig vonzat (a határozók pedig ebből a szempont igen különbözőek), és mert határozottságát az ige morfológiája is jelöli, továbbá a különféle igenemek: cselekvő, mediális, szenvedő stb. igék átváltása, egymásba játszása lehetővé teszi a tárgynak alannyá alakítását. (Vannak ergatív nyelvek, ahol ezek a viszonyok másképp alakulnak.) 8.4. A határozó olyan sokarcú mondatrész, amely nem csak igéhez való viszonyában, hanem önmagában, többé-kevésbé önállóan is lehet - sok típusában - határozó. Az ige morfológiáját nem befolyásolja, de éppúgy lehet köte-