Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

Erdélyi vagy Latin Iskoláról (Scoala Latinista), vagy akár a balázsfalvi triászról és jelentős szerepéről a románság nemzeti öntudatra ébredésében. Alexandru Papiu-Ilarian 1852-ben Bécsben kiadott Istoria romanilor din Dácia Superioara [A felső-dáciai románok története] c. müvének II. kötetében (220) Ion Eliade Rädulescu havaselvei költőt idézi, aki azt írta, hogy „...a Kárpátokon túliak hozták nekünk a német filozófia forrásából az új fényeket" (idézi Köpeczi 1986: 1307-1308). Nicolae Bälcescu egyik írásában (Miscarea Romanilor din Ardeal la 1848 [Az erdélyi románok mozgalma 1848-ban] hangsúlyozza, hogy a bánsági Paul Iorgoviciu és Dimitrie Tichindeal, valamint az erdélyi triász, Petru Maior, Gheorghe $incai és Samuil Micu-Klein „dicső nevét" egyre többen ismerik meg, mivel „iskoláikkal, a nyelv és a történelem müvelésével lerakták a román nemzetiség alapjait és terjesztették egységének eszméjét..." (Bälcescu, N. Istoria romanilor din Dácia Superioara Vol. I. [A románok története Felső-Dáciában I. köt.]. Egy másik írásában - Mersul revolutiei ín Románia [A forradalom menete Romániában], 309) - megemlíti, hogy Zaharie Carcalechi, a Budai Egyetemi Nyomda könyvügynöke, aki az 1820-as években Budán kiadta az első román nyelvű folyóiratot, majd később áttelepült Bukarestbe, az erdélyi Gheorghe Lazär román tanár, aki 1818-ban Bukarestben, a Szent Száva-kolostor néhány cellájában Academia de Stiinte Filozoficesti si Matematicesti [Filozófia-és Matematika Tudományok Akadémiája] néven elindította útjára a román felsőoktatást, továbbá azok az Erdélyben tanult román tanárok, akiket a Iasi-i metropolita hívott meg Moldvába, elévülhetetlen érdemeket szereztek a román nyelvművelés, a román nyelvű oktatás fejlesztése és a nemzeti egység tudatának erősítése terén. (Bälcescu 1953: 331, 309). Gheorghe Lazär-t Nicolaie lorga a „legelső nemzeti eszmei indíttatású román oktatónak" („cel dintii invätätor de ideal national") nevezte. De a románság először Erdélyben ébredt nemzeti öntudatra: Erdélyből települt át Bukarestbe az a Vasile Aaron román tanár is, aki 1835-1838. között Havaselve történetéről írt tankönyveiben az elsők között állította a római eredet tanát a nemzeti célok szolgálatába, és aki 1837-ben lapot indított Románia (Románia) címmel, először használva ezt az országnevet a románok körében népszerű Dácia helyett. Közben Balázsfalva - a román értelmiség soraiban „Küküllő-parti Róma" - igazi román diákváros lett, gimnáziumában és líceumában több mint 350 román diák tanult. Ennyit a magyar-oláh szimbiózisról, amely Erdélyben, részben a Budai Egyetemi Nyomda áldásos közreműködésével vált magyar-román szimbiózissá. És a román államalapítások történetéről sem Anonymust kell tanulmányozni. A Gesta Hungarorum „új-trákodák" fordítóit talán Karinthy Frigyes versfordítási paródiája ihlette meg, mert a ma már ismert nevű királyi nótárius meséjében nyoma sincs a 10. századi Erdély „szervezett állami formációkban élő kompakt román lakosságának", amelyik „a magyarok elől a hegyekbe húzódott" (História