Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

figyelmet a szavak mindennapi „forgalmának" jelentőségére, kiemelve, hogy kizárólag latin eredetű szavakból akár hosszú mondatokat is össze lehet állítani, csupán szláv szavakból viszont lehetetlen. Követői a szavak használatának gyakoriságán kívül rámutattak a szavak szemantikai gazdagságának és a belőlük képezhető szóbokroknak a jelentőségére is. Ezeknek a kritériumoknak az alapján Alexandru Graur tette az első komolyabb lépést, aki Incercare asupra fondului principal lexical al limbii románé [Kísérlet a román nyelv fő lexikális alapjának összeállítására] (1964) című művében, elhagyva a három említett kritérium közül az elsőt és a maradék kritériumokat megtoldva eggyel, a szavak korának kritériumával. A három kritérium figyelembevételével (a szavak gyakorisága, derivációs képessége és kora) Graur összegyűjtött lexikális anyagában a latin eredetű szavak aránya elérte a 60 %-ot. 1988-ban egy nagyobb kollektíva Marius Sala vezetésével érdekes feladatra vállalkozott: összeállította a Vocabularul reprezentatív al limbilor romanice [Az újlatin nyelvek reprezentatív szótára] című gyűjteményt, amelyben Graur módszerével elkészítették valamennyi újlatin nyelv alapvető szótárát. Minden nyelvből körülbelül 2500 szót vettek figyelembe, de a kritériumok közé visszavették a Graur által mellőzött gyakorisági kritériumot is. Megállapították, hogy a latin eredetű szavak ezekben a nyelvekben kivétel nélkül jelentős szerepet töltenek be, mint a leggyakrabban használt szavak, amelyek gazdag szemantikai töltettel rendelkeznek és szóbokrokat képeznek. Tehát központi helyet foglalnak el az újlatin nyelvi struktúrában, és mindegyik újlatin nyelvben a latin eredetű szavak állnak az első helyen, ezeknek a legnagyobb a súlyuk az adott nyelvek alapszókincsében. Meg kell jegyeznünk, hogy - legalábbis a román nyelv esetében - ez a százalékosdi valahogyan nincs rendben. Hihető ugyan, hogy főként az 1960-as években bekövetkezett tömeges lakosság-áttelepítések következtében a különböző román táj- és nyelvjárási különbségek ma már elmosódnak, de a nyugaterdélyi városokba áttelepített moldvai (nincstelen paraszti) tömegek román szókincse a fentiekben említett reprezentatív vagy alapszókincs felét is bajosan ölelte fel. Ugyan melyik román tájegység, nyelvjárás latin eredetű szavait vette fel Sala a román reprezentatív szókincsébe? Talán az alig néhány ezer erdélyi román által használt latin eredetű lard 'sózott szalonna', vagy a régi Regátban ma sem értett, szláv eredetű clisá 'szalonna', avagy a széles körben elterjedt, szintén szláv eredetű (és a magyarba is átvett) släninä 'szalonna' szót? A román nyelv reprezentatív szókincsét alkotó szavak közül hánynak az esetében lehet ilyen kérdést megfogalmazni? Persze merő szónoki kérdés, hiszen a román nyelv vitathatatlan latin eredetét se nem gyengítik, se nem erősítik az ilyen spekulatív megfogalmazások. Miért kell okkal, ok nélkül pápábbnak tűnni a pápánál? Már említettük Cätärina Vätäsescu remek összehasonlító szótárát. A teljességre törekvő mű előszavában a szerző szükségesnek tartja, hogy krono-