Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

londoni King's College professzorai állítottak össze. A földrész legjelentősebb történelmi eseményeit röviden összefoglaló szövegbetétek a magyar Bereznay András ötletesen és célszerűen szemléltő térképeivel közérthetően és világosan mutatják be Európa történetét Kr. e. 900-tól (az első államalakulatok születésétől) egészen 2001-ig. Ennek a különleges atlasznak a 38. oldalán két térkép található, amelyek közül az alsó a Római Birodalom hódításait mutatja be időrendben, más és más színekkel jelölve az adott provinciákat. A fentiekben említett „kompakt tömb" az Al-Dunától északra, előbb összeszűkülő, majd kiszélesedő végű kitüremkedés, ami a történelmi Olténia tartományt, a Bánság délkeleti csücskét és az erdélyi medencét öleli fel a környező hegyekkel. A Duna-Tisza közén, a mai Tiszántúlon, Havaselvén és Moldovában nyoma sem volt a romanizálásnak. A Duna nem fő tengelye, hanem világos (természetes) északi (Pannóniában keleti) határvonal volt, amiből csupán a Dunántúlnál alig nagyobb terület esett a folyam bal partjára. Ami pedig a trákok és az illírek által lakott területet illeti, Sala következetesen megfeledkezik a Jirecek-vonalról, amitől délre a romanizálási folyamat teljében is a görög hatás dominált. A latin természetesen a balkáni provinciákban is behatolt az adminisztráció és a hadsereg életébe, de a 6. század végétől romanizálásról bajosan beszélhetünk. Ezzel szemben Sala monográfiájában a következő mondatot találjuk: „A 6.században Justinianus alatt visszahódítják és megerősítik a Duna bal partján az erődítményeket és ezzel a római uralom ismét eljut a Bánságba és Olténiába" (Sala 23). (Itt természetesen a pontosság kedvéért és minden félreértés kizárása érdekében bizánci uralmat kellett volna említenie.) 5. A szlávok és a szláv nyelv a románok, illetve a román nyelv történetében A szlávok történetét a román nép kialakulásának korában Sala egyetlen rövid bekezdésben foglalja össze: „A 6-7. században a Dunától északra megjelentek a szlávok. Mivel vonzotta őket Bizánc gazdagsága, a Bizánci Császárság limeseinek összeomlása után (602) tömegesen hatolnak be a Dunától délre eső területekre. Számos római települést lerombolnak (csupán a tengerparti városok menekülnek meg, amelyeket a bizánci flotta védelmez). Megjelennek a szláv államok. És a 9. századtól kezdve a szláv nyelvű egyház elszlávosítja a romanizált elemet. Ezzel a tömeges invázióval szemben a romanizált lakosság egy része, a mai arumének ősei, a Balkán félsziget közepéről dél felé vándoroltak, és eljutottak a Pindusz-hegységbe, Thesszáliába és Epiruszba. Ily módon annak következtében, hogy a szlávok letelepedtek a Balkán félszigeten, széttöredezett a romanizált nyelvű kompakt tömb, ami valamennyi latin nyelvű