Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

hányatott történetére is, de a szerző számos pontatlanságára és csúsztatására már a monográfia bevezető részében meglepő szemelvényeket találunk. Nem kapunk konkrétabb, világosabb képet Dácia Traiana provincia romanizálásáról sem. Sala elismeri, hogy Dácia mindössze 165 évig (106-271) volt római provincia, de hozzáteszi, hogy ezen a területen nagyon erőteljes romanizálás ment végbe. Sőt a romanizálás „már Dácia tényleges római elfoglalása előtt megkezdődött, annak eredményeként, hogy meghódítottak néhány határos provinciát (nyugaton Pannoniát, délen és keleten pedig Moesiát), meg hogy a Dunát római folyóvá tették (a római kereskedők már jóval a katonai hódítás előtt behatoltak a Dunától északra eső területekre)..." (Sala 21). M. Licinius Crassus római proconsul Kr. e. 28-ban valóban elfoglalta a mai Dobrudzsát, de érdemes röviden egybevetni mindazt, ami a későbbi Havaselve és Moldva déli területein egyrészt valóban történt, másrészt ezeknek az eseményeknek a román szerzők műveiben található rugalmas értelmezését. Augustus császár délkelet-európai pacifikációs akcióinak során, a Kr. u. első években gyökeres elhatározásra jutott: „Legátusa, Aelius Catus átkelt a Dunán és (...) az oláhországi síkságon kiürített minden géta oppidát, ugyanakkor a moesiai római területre telepítve 50 000 gétát. Ily módon egy tervszerűen elnéptelenített széles övezetet hoztak létre a Birodalom dunai határa előtt, a folyó bal partján (...) Az Al-Duna menti régi géta települések megszűntek." - írja Radu Vulpe román régész (Vulpe 1976: 151-152). Aztán a régész így folytatja: „Ezzel kezdetét vette a második szakasz ezeknek a területeknek a történetében. Ettől kezdve ki voltak szolgáltatva a római hatalomnak. Ezt a hatalmat a rómaiak kezdetben továbbra is közvetve, a cliens trák királyok révén gyakorolták; majd Kr.u. 45-től kezdve Moesia provincia hadserege vette át, aminek a hatáskörét a Pontus Euxinusig terjesztették ki. Az oláhországi síkságnak az elnéptelenített övezete, amelybe tilos volt az északi dombvidéken meghúzódó gétáknak belépniük, ténylegesen római birtokká vált" (Vulpe uo.). A román régész hozzáfűzi, hogy Moesia parancsnoka, Plautius Silvanus Aelianus számos dák, bastarna és roxolán szarmata törzsfőt térdre kényszerített, „akik a mai Moldova belső részében és az észak-pontuszi sztyeppén éltek. Ezek közül a dunántúliak közül több mint százezer személyt a Dunától délre, Moesia provinciába telepítettek át. Dácia valamennyi keleti, Kárpátokon túli területe, amiket a moesiai hadsereg tartott kordában, valamilyen formában engedelmeskedni tartozott Rómának..." (Vulpe 1976: 152-153). Mint ismeretes, Decebalus 85-ben történt váratlan moesiai betörése után Domitianus császár kettéosztotta Moesia tartományt. Ekkor Moesia Inferior kapta a korábbi Ripa Thraciae egész területét a Ciabrus torkolatától a tengerig. Aztán 89-ben Tettius Julianus római hadvezér betört a mai Erdély területére és békekötésre kényszerítette Decebalust. Vasile Párvan szerint a békekötést követő bőven tíz éves békeidőszakot nem lehet csupán azzal