Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

Alexandru Rosettit idézi: „A román nyelv a Római Birodalomnak a romanizált dunai provinciákat felölelő keleti részében (Dáciában, Pannónia déli felében, Dardániában, Felső és Alsó Moesiában) beszélt latin nyelv, amit napjainkig megszakítás nélkül használtak attól a pillanattól kezdve, hogy a latin nyelv behatolt ezekbe a provinciákba..." (Rosetti 1964/1: 39 - fordítás: más megjegyzés hiányában a Szerző fordítása). Ezzel az idézettel Sala már a kezdet kezdetén olvasóinak értésére adja, hogy monográfiájában ő is a román nyelvészek és történészek hagyományos útját járja, azaz kutatásaival és következtetéseivel a dáko-román kontinuitás elméletét kívánja - esetleg újabb érvekkel - alátámasztani. Mindenesetre a bevezetőben aláhúzza, hogy „...a román nyelv mai sajátosságaira a román nép perifériális földrajzi elhelyezkedése ad magyarázatot..." (Sala 2006: 15), hiszen, az újlatin nyelvek területének a peremére kerülve, történelmében hosszú évszázadokra minden kapcsolata megszakadt a testvérnyelvekkel. A szerző előrebocsájtja ugyan, hogy nem áll szándékában par excellence tudományos müvet írni „idézetekkel és bibliográfiai utalásokkal (...), hanem inkább minél szélesebb közönség számára hozzáférhető, közérthető beszámolót..." (Sala 7), de ez a kijelentése nincs összhangban a kötet terjedelmének több mint 65 százalékát kitevő filológiai fejezetek szinte nyomasztó túlsúlyával. A kötet végén találunk egy „szelektív bibliográfiát" is (összesen 33 utalást, 20 szerzőre, köztük 4 saját és 2 általa szerkesztett műre), de ebben egyetlen külföldi kutatót sem említ meg, és a román szerzők írásaiból is csupán az 1965 után kiadottak közül ad szemelvényeket, kivéve Ovid Densusianu Histoire de la langue roumaine (1901) című örökzöld monográfiáját és Sextil Puscariu Etudes de linguistique roumaine és Istoria limbii románé Vol. L Privire generalá [A román nyelv története I. kötet Altalános áttekintés] (Puscariu 1973) című korábban megjelent köteteit. Két fő forrásmunkájaként Fischer Latina dunäreanä - Introducere in istoria limbii románé (1985) és a szerzőnk szerkesztésében megjelent Enciclopedia limbii románé [A román nyelv enciklopédiája] (Sala 1989) című kiadványokat jelöli meg. Ervelései során ugyanakkor többször is hivatkozik, Eutropiustól és Jordanestől (és természetesen Anonymustól) kezdve olyan szerzőkre is, akiknek a nevét más országokban kiadott romanisztikai monográfiákban csak elvétve lehet fellelni. 2. Dáko-román történelemlecke A román nyelv és etnikum útja természetesen a néhány évszázad alatt világbirodalommá váló Róma történetével, a latin nyelv diadalútjával indul. Tacitus írásaiból idézi, mekkora vonzerőt gyakorolt a latin nyelv a római légiók által