Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Szépe Judit: Rövidzárlat és kisiklások a nyelvi realizáció szintjei között (Huszár Ágnes : A gondolattól a szóig : A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében) (Short circuit and derailments between the levels oflinguistic realisation) 312

beszédtevékenységben igen gyakori kontextuális hatásokról és a visszacsatolásokról. Kétségtelen, hogy a nyelvbotlásadatok maguk is alátámasztják a keresési és hozzáférési müveletek bizonyos mértékű elkülönülését, de a kontextuális hatások és a javítások erősen cáfolták a modellek teljes autonómiáját. Ahogyan Huszár Ágnes is felhívja rá a figyelmet, a beszédtevékenység modellálásának kialakulásában oly nagy szerepet játszó korai generatív tanok módszertani mentalizmusa igen erősen tartja magát a nyelvhasználat folyamatainak kutatásában. A hetvenes években mindenképp (Fromkin 1971), de még a nyolcvanas években is szinte általánosan elfogadott kiindulás az, hogy az elmélet fogalmai mentális realitással rendelkeznek. Garrett (1976, 1980, 1988) elméletében a produkció főbb szakaszait képviselő különféle szintek, a processzorok egyértelműen megfeleltethetők a korai generatív grammatikai modell komponenseinek. Központi egységei, a funkcionális és pozicionális szintekre oszló Szintaktikai Processzor a mondatszerkezet mély-, illetőleg felszíni szerkezetét létrehozó egységei a beszédprodukciós folyamatnak (szintaktikai generáló komponens), amelyek közül a Szemantikai Processzor a funkcionális szinthez, vagyis a mélyszerkezethez rendel szemantikai értelmezést lexikai és alapvető grammatikai viszonyok formájában, a Fonetikai Processzor pedig hangtani értelmezést a pozicionális szinten létrejövő felszíni szerkezethez (értelmező komponensek). Levélt (1989) beszédprodukció-modelljét konceptuális tervező és átalakító, illetőleg artikulációs tervező szakaszok teszik ki, a közlés fogalmi tartalmát szervező makrotervezéssel és a közlés logikai-propozicionális rendezését kialakító mikroszervezéssel, másfelől a szemantikai tartalom szintaktikai, majd fonológiai-fonetikai formába való kódolásával. Ebben a modellben is világos a generatív grammatikával való párhuzam. A makro- és a mikrotervezés szintaktikai határmoduljaiban a standard generatív szintaktikai komponens bázis-, továbbá transzformációs szabályainak megfelelő mentális folyamatok működése, a szélső modulokban pedig a szemantikai-fogalmi, valamint a fonológiai komponens funkciói vannak képviselve. Az egyes moduláris modellek a nyelvbotlások más és más típusait használják fel független bizonyítékokként, illetőleg más és más nyelvbotlásokat tudnak értelmezni. Az, hogy még a legfőbb típusok sem találják meg minden esetben pontos helyüket a modellben, arra utal, hogy a moduláris modellek exhausztivitása a beszédprodukció terén nem kielégítő. Ennek következményeképp, továbbá annak felismerése nyomán, hogy a prominens (szóalak- és morfémakezdő, illetőleg -záró) pozíciók eltérően viselkednek, mint a szó-, illetőleg morfémabelsejiek (Stemberger 1985, Rumelhart-McClelland 1982) a beszédprodukció szigorúan szeriális moduláris modelljeinek 1980-as évekbeli utódai már magukba engedtek némi egyidejű feldolgozási lehetőséget is. Ez először