Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Szépe Judit: Rövidzárlat és kisiklások a nyelvi realizáció szintjei között (Huszár Ágnes : A gondolattól a szóig : A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében) (Short circuit and derailments between the levels oflinguistic realisation) 312

Huszár Ágnes elemzései kimutatták, hogy „a nyelvbotlás következményeként létrejött fogalom (поп-word) nem sérti meg a magánhangzó-harmóniát, sőt esetleg létre is hozza" (31). Példaként bemutatja a düblőr, dublór 'dublőr' nyelvbotlásadatokat. Utal továbbá afáziásoknál, valamint a gyermeknyelvben megfigyelt hasonló jelenségekre. Ezt a fontos megállapítást talán nem felesleges kiegészíteni a következővel. A devianciakutatás régi mítosza, hogy a műveleti hibák nem érintik az adott nyelv fonotaktikai szabályait. A mássalhangzó-kapcsolatokra vonatkozókról már esett szó. Ami a magánhangzó-harmóniát, illetőleg -illeszkedést illeti, szintén érdekes lehet a szélesebb perspektívájú megfogalmazás. Mindenekelőtt a gyűjtött adatok alapján tudomásul kell vennünk, hogy mind a jegyillesztés, mind annak megsértése kétségkívül létező folyamata a nyelvi devianciáknak. Az egymásnak látszólag ellentmondó jelenségeket akkor tudjuk kielégítően értelmezni, ha megtaláljuk közös irányító elvüket, amelyből mindkét adattípus levezethető. A magánhangzók elölségét és kerekségét szabályozó elvek két tartományban működnek: harmóniáról akkor beszélünk, ha monomorfemikus lexémában egyeznek meg az elölségi jegyek, illeszkedésről pedig akkor, ha a tőmagánhangzó(k) elölségi és kerekségi jegyei - meghatározott szabályok szerint -ráterjednek az alulspecifikáltnak tekintett toldalék magánhangzójára (vö. Nádasdy - Siptár 1994). A devianciák a két tartományban azonban - látszólag - nem azonos módon működnek. Monomorfemikus lexémán belül a deviancia-műveletek valóban nem zárkóznak el a jegykülönbségek elsimítása elől, főképp ha hátul képzett, valamint elöl képzett ajakkerekítéses (ún. harmonikus) magánhangzó kerül közös tőmorfémába, mint a dublőr, vagy a büró szavak esetében. Azt, hogy ilyenkor az elölség melyik értéke kerül ki győztesen a versenyből, számos tényező befolyásolhatja, mint például a szekvenciában elfoglalt pozíció, a hangsúlyosság vagy a kontextus (vö. Szépe 2006). Az öt dublőr következik szekvencia inkább válik nyelvbotlásban öt düblőr következik-ké, mint öt dublór következik-ké. Az illeszkedési devianciák ettől eltérően, többmorfémás szóalakokon működnek, továbbá nem elsimítják, hanem létrehozzák a jegykülönbségeket tő- és toldalékmorféma között, például hajszinezó sampon, örökra odavan. Ám ez a müvelet is - csakúgy, mint a harmóniát létrehozó devianciák - jegykiterjesztés. Ezekben az esetekben a toldalék alulspecifikált magánhangzójának - a standard alaktól eltérően - nem az őt megelőző tő, hanem a következő szóalak ad értéket. A szégyellhatod magadat tévesztésben pedig azt érhetjük tetten, amint a jegyterjesztő művelet a következő szóalak felől kiindulva, jobbról balra végiggördül a megelőző szóalak teljes toldalékmorféma-állományán. Sőt a devianciák jegyterjedését nem szükségképpen állítja meg a tő és a toldalék közti határ sem. Az A Tűzfoldon tartózkodó pártelnök nyelvbotlásban a következő szóalak hátul kép-