Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)
Tanulmányok - Varga László: A stilizált eső hanglejtés az újabb kutatások tükrében (Stylised falling intonation in the light ofrecent research) 104
Tehát amíg a ...H-L% az angol nyelvben magas szinttartó dallamrészletet, a magyar nyelvben esö dallamrészletet jelöl. Ez önmagában nem baj, hiszen egyegy ilyen konfiguráció különböző nyelvekben különböző fonetikai valóságokat fedhet le. De az már megengedhetetlen volna, hogy ugyanaz a reprezentáció egy és ugyanazon nyelvben is különböző fonetikai valóságoknak felelhessen meg.18 Ezért a magyar SE végén nem állhat L% határtónus. De ha a magyar SE végén álló határtónus nem L%, akkor vajon nem lehet-e esetleg H%? Végtére is elképzelhető lenne, hogy az olyan H% határtónus, amely egy leléptetett H- frázistónus után áll, nem emelkedésként, hanem középmagas szinttartó dallamrészletként realizálódnék. Ezzel az elképzeléssel az a probléma, hogy teljesen ad hoc, és semmi más nem támasztja alá, mint az az intonációs jelenség, amit meg akarunk vele magyarázni. Ezért helyesebbnek tűnik feltételezni, hogy a H% és L% határtónusok mellett egy harmadik határtónusfajta is létezik a jobbszélen, ez az ún. fenntartott vagy null határtónus, melynek szimbóluma 0%.19 Ez olyan tónus, melynek tonális specifikációja azonos a közvetlenül előtte álló tónuséval. A 0% nem keverendő össze a határtónus hiányával, mert valóságos határtónus, amely az előtte lévő tónus hangmagassági szintjének a megőrzését jelzi. Azáltal, hogy egy intonációs frázis végét jelöli, implicit módon azt is mutatja, hogy ott az utolsó szótag megnyúlhat vagy szünet (illetve más, az intonációs frázis végén lehetséges fizikai jelenség) fordulhat elő, ugyanakkor semmiféle hangmagassági változásra nem utal. További érvvel szolgál a null határtónus mellett az SE-n kívüli magyar intonációs kontúrok elemzése is. Vegyük például az ún. féleső dallamot. Ez olyan, mint a sima eső dallam, mert jellegzetes esés van benne az első és második szótag között, de magasabban végződik mint a beszélő normál hangterjedelmének alsó határa, 1. Varga (2002: 34). Ez a dallam néha önálló megnyilatkozás dallama, és ilyenkor a vége egyúttal intonációs frázis vége is, és ezért ebben a helyzetben határtónusban kell végződnie. Ez a határtónus nem lehet sem L% sem H%, ezért csak 0% lehet, 1. (40b). Hasonlítsuk össze a magyar sima eső (40a), féleső (40b) és eső-emelkedő dallam (40c) ábrázolatait: 18 Ladd (1996: 146) szerint: „we should not give identical phonological analyses to markedly different contours in mutually intelligible varieties of the same language." 19 Hasonló javaslattal állt elő, más kontextusban, a német intonációval kapcsolatban Grabe (1998: 59-62).
