Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Tanulmányok - Varga László: A stilizált eső hanglejtés az újabb kutatások tükrében (Stylised falling intonation in the light ofrecent research) 104

(25)^_ űitkomen ['Gyere ki!'] (Ladd 1996: 139) 2.3. A 3. típusú környezet Ezt a környezetet az olyan megnyilatkozások alkotják, amelyekben egynél több főhangsúlyos szótag található. Ilyenkor a magyar SE minden egyes főhangsúlyos szótagon újra kezdődik. Ezt mutatják a (26a) és (26b) példák. A (26a)-val egy anya hívta a családját az asztalhoz, a (26b)-t pedig egy tanárnő kiáltotta a tanítványainak az iskolai kirándulás végén. (26) a. b. 'Kész a 'vacsora! 'Indulunk 'vissza az 'iskolába! Az, hogy a megnyilatkozásban több SE fordulhat elő, és ennek következtében SE nemcsak a megnyilatkozás végén, hanem a megnyilatkozás belsejében is lehetséges, a magyar nyelv jellemző sajátja. Ez egyébként azt támasztja alá, hogy a főhangsúlyos szótagok fonológiai státusa a semleges magyar mondatokban (vagy legalábbis azok kommentjében) egyenlő, akkor is ha fonetikailag a komment élén álló főhangsúly sokszor erősebb a többinél (Varga 2002: 138— 148). A többi nyelvből nem áll rendelkezésünkre elég adat arra nézve, hogy a 3. típusú környezetben hogyan valósul meg az SE. Úgy tűnik, hogy az angolban ebben a környezettípusban az SE-t az utolsó főhangsúly (a nukleáris akcentus) indítja, az ezt megelőző szakasz pedig az első, prenukleáris főhangsúlytól kezdődően magas, 1. (27): (27) Look out for the broken 'ste-ep ['Vigyázz a törött lépcsőfoknál!'] (vö. Ladd 1980: 174)