Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Tanulmányok - Varga László: A stilizált eső hanglejtés az újabb kutatások tükrében (Stylised falling intonation in the light ofrecent research) 104

(3)a. * (3)b Help! 'Fire! ['Segítség!'] ['Tűz van!'] (vö. Ladd 1980: 175) Saját megfigyeléseim szerint a (3) távolra kiáltott mondatai magas szinttartó dallammal is elhangozhatnak. Egy dolog azonban biztos: ha SE-vel mondjuk ki őket, mint a (4)-ben, az eredmény komikus és elfogadhatatlan, mert a stilizált eső dallam nem használható komoly, váratlan, nem-rutinszerű helyzetekben. (4) a. * #—I b. * •—, 'Help! Fire! (vö. Ladd 1980: 176) További megállapításokat tehetünk a távolsághipotézis ellen, ha összevetjük az (5a) és (5b) alatti példákat. (5) a. (5)b. Üz. 'Thank you. 'Thank you. (vö. Ladd 1980: 177) Az (5a) SE, az (5b) sima eső dallammal hangzik. Ladd (1980: 177) szerint mindkettő előfordulhat pl. egy bankban vagy üzletben, szemtől szembe zajló, normális hangerejű társalgásban, rutin körülmények között. Ám ha egy becsületes megtaláló éppen most adta vissza az elveszett, pénzzel teli erszényemet, akkor nem használhatom az (5a)-t, mert a helyzet rendkívülisége, drámaisága az (5b)-t kívánja. E példával Ladd azt kívánja bizonyítani, hogy az angolban az SE használatának egyetlen kötelező kritériuma a rutinszerűség, mert - ha ez teljesül - akkor a stilizált dallam fizikai közelség, sőt akár a beszédpartnerek közötti szemkontaktus mellett is használható. Ugyanakkor kétségtelen, hogy van bizonyos kapcsolat a stilizált intonáció és a távolságot legyőző hívás között. Csakhogy ez a kapcsolat közvetett és másodlagos. Ladd (1980: 178) így fogalmaz: „olyan távolságban, amelyben a hallás nehézségekbe ütközhet, ritkán van értelme mással próbálkozni, mint rövid kiáltásokkal, vagy a kontextusból nagyjából megjósolható tartalmú megnyilatkozásokkal, és ezek különösen esélyesek a stilizált hanglejtésre. így a 'hívó kontúr' kapcsolata a hívással nem közvetlen, hanem közvetett: a megjósolhatóság vagy