Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Alberti Gábor: A szóképzéssel együttjáró vonzatszerkezet-változások rendszere [A survey of valency changes resulting from derivation] 75

„tolja" a bemeneti alanyt; megjegyzendő azonban, hogy a (9b.2) átmenetmintázatra is akad egy-egy példa, inkább zárványként. Ez utóbbi esetben a kimeneti ASV is intranzitív (Hol/Kivel dolgoztatsz/ varratsz/ köttetsz/ lektoráltatsz mostanában?). A műveltetés kapcsán érdemes szót ejteni az egyes képzők „fonetikai valósága" és az ezekhez kapcsolódó absztrakt ASV-átmenet különbségéről. Ami az első aspektust illeti, csak a -(t)At minősül produktívnak (Komlósy 2000), míg például SL fagy —> fagyaszt átmenet morfológiai megnyilvánulásának tekinthető szuffixálás az -Aszt hangsorral nem az: kistrimpfeltettem / *kistrimpfelesztettem a biszcájgokat. Ugyanakkor a.fagy(t)at szóalak nem létezik a magyar nyelvben. A blokkolás az oka: a zárványként megmaradt fagy —> fagyaszt átmenet nem engedi a produktív morfológiai képzést érvényesülni. Egységes képet úgy nyerhetünk a „fonetikai valóság" és az absztrakt átmenet-típusok között, ha úgy fogjuk fel a kapcsolatukat, hogy a táblázat egy adott cellájához tartozó és egyben megjósolható jelentésváltozással járó ASV-átmenetet tekintjük elsődlegesnek, és aztán azt vizsgáljuk, hogy adott bemeneti alakok esetében milyen képzési forma valósítja meg az illető átmenetet. A kép meglehetősen szövevényes is lehet: mondjuk egy produktív szuffixálás működik, kikerülve egyfelől a zárványként túlélő (pl. fő(l) —> főz, süllyed —> süllyeszt), másfelől a más müveletek által produkált (pl. sárgul —>sárgít / *sárgultat, sötétedik -^-sötétít / *sötéted(t)et) bemenet-kimenet párokat. A Tau modell ASV-átmenet-elméletének éppen ez az elkülönítési lehetőség adja meg a jelentőségét, konkrét képzők említése nélkül is meg tudunk határozni átmenet-mintázatokat, az Univerzális Grammatika elemeként, amit egy adott nyelvben adott morfológia eszközök realizál(hat)nak (Alberti 1997). Az imént szóba került -ít képző szófajváltó. Bemeneti esetkerete a melléknévi kategória miatt szükségképpen intranzitív, a kimeneti igei kategória azonban már lehetővé teszi a (9b. 1) szerint előálló tranzitív kimenetet. Érdemes összehasonlítást termi a nem termékeny - Vll képzővel, ami ugyanerre a (9b. 1) átmenet-mintázatra működik. Különbség csak a jelentéshozadékban lehet ezek után, amit itt a szokásos thematikus szerepekhez kötött szemantikai részinformáció alapján pontosan kimutathatunk: az -ít egy ágensi (vagy eszköz thematikus szerepű) argumentummal gazdagítja a hatás láncot (drágít: 'azt okozza, hogy teljesül, hogy [drága / drágább az x]'), míg az - Vll képzés egy Experienssel (drágáll: 'úgy vélekedik, hogy [drága az x]'). Az alábbi (15-17) példasorok a főnévképzés idevágó eseteit szemléltetik és közlik a kimutatható átmenet-mintázatot is. Az alanyi pozíciót megszerző argumentum a (15) és a (17) esetben - akár ige, akár melléknév, akár főnév volt a bemeneti szófaj - a bemeneti szituáció Davidson-féle avagy eventualis argumentuma lesz (Parsons 1995): valamiről azt állítjuk (a veszélyes vagy