Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Horváth-Szulimán Zsuzsanna: A mari testrésznevek etimológiai vizsgálata [Etymological investigation of the Mari body-part terms] 44

57. sakl'ak 'csukló, bokacsont' UJ CK С sakl'ak, 1. 'csukló, bokacsont'; P CK С sakl'aka, UJ saGl'aka, JT sakl'aka, К säkl'äkä 1. 'bütyök, bokacsont'. P d'ol-sakl'aka, UJ jol-saGl'aka, JT jol-saklaka, К jal-säkläkä 'bokacsont'; P kit-saklaka, К kit-säkl'äkä 'bütyök a csuklón'; Кparna-säkläkä 'bütyök, ízület az ujjon' (Beke 2282). A sakl'ak szónak Beke szerint (uo.) van 'fatalp háncsbocskoron' jelentése is. Ez kapcsolatba hozható a csuvas (Asm.) saklama 'ua.' szóval. A csuvas -ma képző rendszerint igéből képez névszót, de sakla- ige nincs a mai csuvasban. Andreev (1957: 54) idéz néhány példát hangfestő szavakból képzett -ma/-me végződésű főnevekre is. Ebből talán kikövetkeztethető, hogy korábban szélesebb körű volt a szóban forgó képző funkciója. Az -ak/-ek szintén deverbális nomenképző a csuvasban (1. Andreev 1957: 50), de néhány szóban denominális nomenképzőként is megtalálhatjuk (1. Andreev 1957: 56) kicsinyítő funkcióban, ugyanakkor elég gyakori melléknévképző is ez a csuvasban (1. uo. 88.), a jelen esetben a melléknév főnevesülhetett is. Számunkra azok az esetek fontosak, amikor az -akl-ek a -ma/-me képzővel váltakozik, pl. siíma 'nadrág' és a sitak 'nadrágocska' (1. uo.). Az / jésülése belső cseremisz fejlődés eredménye. Emellett szólnak Vasil'ev jésítetlen l-t tartalmazó saklak és säkläkä adatai. A cseremiszben előfordul néha motiválatlan jésülés is, pl. UJ J okna ~ KS okha 'ablak' (Beke 1652) < or. okno. A tárgyalt szó valószínűleg nem a csuvasból, hanem egy kihalt bolgár-török nyelvjárásból került a cseremiszbe. 58. sil'e 'derék' M MM sil'e, MK sil'd, UP Usj. US Sil 'derék' (Beke 2379) cser. P В UJ JT sőloi, UP silói, JO V soldi ,(Wichm) M sil'e\ lp.N ciel 'ge \ fi. selkä | est. selg < PFV *selkű > őscser. *sil (SKES 995-996; UEW 772; Bereczki 1992: 61). A -z képzős alak belső cseremisz fejlődés eredménye. Ugyanezt a kettősséget találjuk a cseremisz erőé ~örőoi szóban (1. fentebb). 59. sinca 'szem' P В M U CÜ sinca, CK С sonca, JT sonca, JO V KN KS sonjä, KA KJ son jä 'szem' (Beke 2382-2385) | mord.E sel'me, M selmä \ lp.N cäl'bme \ fi. silmä \ est. silm I wotj. sin, sim \ syrj. sin \ ostj. sem \ wog. säm, sam \ ung. szem \ jur.sam. sew < PU *silmä > őscser. *sinja (MSzFE 579; UEW 479; Bereczki 1992: 62). A sinca szóban a -ca/-ca képző, tehát az őscseremisznek egy korábbi szakaszában *sim< *sim lehetett a szó hangalakja. Ugyanolyan hangfejlődést találunk benne, mint a PFU *kolme > cser. кит 'három' esetében.