Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Agyagási Klára - Bereczki Gábor: Mutatvány a készülő cseremisz etimológiai szótárból [Sample from the Cheremis Etymological Dictionary in progress] 26

tükörfordítások fontos csoportját képezik a cseremiszben az ún. páros igék. Ezek kivétel nélküli bemutatása jelentős mértékben megnövelné a szótár terjedelmét. Valamennyi páros igének nincs helye a lexikológiában. Ha a páros ige második komponense, az ún. modifikátor képzői (leggyakrabban igekötő) értékű, esetenként döntjük el, foglalkozunk-e a szerkezettel, ha ellenben új jelentés hordozója, mint pl. a cser. mijén tolam 'vki megjár vmilyen utat' (tkp. 'odamenve megjön') (vö. csuv. kajsa kii- ua.), feltétlenül bevesszük a mijem igét tárgyaló szócikkbe. Nehéz probléma, hogy mit kezdjünk az onomatopoetikus szavakkal. Ezek száma a cseremiszben igen nagy. A j és az / kezdetű címszavak esetében Веке szótárában csaknem elérik a 20%-ot, más szókezdő hangoknál 10% körül mozognak, de akadnak hangok, pl. az n, amelyekkel alig kezdődik hangutánzó vagy hangfestő szó. A Volga-Káma vidéki area nyelveiben sok a hasonlóság az idetartozó szavakban, de hangtani szempontból többnyire szabálytalanok az egyezések. Mi csak a szabályos hangtani megfeleléseket mutató szavakat vesszük figyelembe. Az adatok írásában attól függően, hogy uráli, török vagy orosz lexémáról vane szó, az illető szakterületen elfogadott fonetikai átírást alkalmazzuk. A fentiekből kiviláglik, hogy a kitűzött cél eléréséhez alapos uralisztikai, turkológiai és szlavisztikai ismeretekre van szükség, ez indokolja több kutató összefogását. E sorok íróin kívül részt vesz a szótár munkálataiban Rédei Károly, aki a cseremisz-iráni lexikális kapcsolatokat helyezi korszerű megvilágításba. A szótár címszavainak összeállításához elsősorban a tízkötetes cseremiszorosz értelmező szótárt (SIMarJa), V. M. Vasil'ev cseremisz-orosz szótárát (Vas.) és Веке Ödön Mari nyelvjárási szótárát (MNySz.) használtuk. A cseremisz nyelvjárások török eredetű jövevényszavait tárgyaló címszavak felépítésében annyi adatot szerepeltetünk, amennyi az etimológia szempontjából szükséges és elégséges. Ez azt jelenti, hogy az átadó alakok modern török megfelelői közül elsősorban a Volga-vidéki (csuvas, tatár, baskír) irodalmi nyelvi, nyelvjárási és nyelvjárástörténeti adatokat idézzük, valamint a szó középkipcsak (CC) és/vagy ótörök előfordulását (Clauson etimológiai szótára vagy a Drevnetjurkskij slovar' - továbbiakban DTS - alapján). Amennyiben jelentéstani vagy más szempontok indokolják, az adatállomány a csuvas és volgai kipcsak adatokon túl kiterjedhet valamennyi kipcsak nyelvre és nyelvjárásra. Ha a cseremiszbe került török szónak nem áll rendelkezésre a középkipcsak vagy ótörök kori alakja, akkor a török etimológia megalapozása érdekében valamennyi rendelkezésre álló török nyelvi adatot felsorakoztatjuk. A modern irodalmi nyelvi adatok idézésének rendjére vonatkozóan, helykímélés miatt, követjük a TESz által kifejlesztett gyakorlatot, mely szerint valamely