Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Kisebb közlemények - Rédei Károly: Viszontválasz Vászoly Erik perújrafelvételnek nevezett válaszára [Answer to Erik Vászolyi's-so-called "retrial"-reply] 212

Viszontválasz Vászolyi Erik perújrafelvételnek nevezett válaszára The author replies to Erik Vászolyi's article (2004) on the subject of the Permian prolative suffixes and locative case. Vászolyi' first paper critises Rédei' earlier work (1968) on this subject. 1. Vászolyi Erik 36 év késéssel válaszol Prolatívusz, tranzitívusz, lokatívusz a zürjénben, a votjákban és a finnugor nyelvekben (Vászolyi 1968) című cikkéről írott bíráló észrevételeimre (Rédei 1968: 171-173). Dolgozatának a Perújrafelvétel főcímet adta. Alcíme: A permi prolatívusz ragok [sic!] és a finnugor lokatívusz ügyében. Rögtön három megjegyzés: 1) Nem volt szerencsés a szerkesztőségtől Vászoly perújrafelvételét Szíj Enikő 60. születésnapjára kiadott ünnepi kötetben közzétenni. 2) Én semmiféle perről nem tudok, tehát a „perújrafelvétel" csúsztatás. Mindössze egy-két hangtani-alaktani megjegyzést fűztem - udvarias hangnemben! - Vászolyi Erik fejtegetéseihez. Éppen ezért Vászolyi kioktató stílusát visszautasítom. Jelen válaszomban itt-ott én is élesebben fogalmazok, mivel - úgy tűnik - Vászolyi ezt a stílust jobban megérti. 3) Vászolyi bő emberöltő után válaszol terjengős dolgozattal (Vászolyi 2004: 432-450, azaz 19 oldal) rövid (3 oldalas!) bírálatomra. Vászolyi a finnugrisztikában 1968 óta csak ritkán hallatta szavát. Éppen ezért nagy merészség volt tőle Rip van Winkle módjára felébredve - mit sem törődve az azóta végbement változásokkal - ott folytatni a vitát, ahol 36 évvel ezelőtt abbahagyta. Az 1968 óta eltelt időben a permi prolativusról, tágabb értelemben: a névszóragozásról tekintélyes szakirodalom gyűlt össze, magam is sokszor foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel. Ám itt és most nem teszem meg, hogy ráirányítsam a figyelmét erre az irodalmi apparátusra. Kizárólag azzal a sarkalatos hangtani-alaktani kérdéssel foglalkozom, amely vitánkat (Vászolyinál: pert) képezte, s amelyet ő sem akkor, sem ma semmiképpen nem óhajtott megérteni. Az ok immanens módon persze Vászolyiban rejlik: vonatkozó írásaiból az derül ki, hogy a történeti-összehasonlító hangtan nem erős oldala, ezért igyekezett és igyekszik azt nagyvonalúan kezelni. A két esetrag (prosecutivus: zürj. -ed, P -et ~ votj. -eti, transitivus: zürj.-votj. -ft") - közös névvel prolativus - funkcionális tekintetben közel áll egymáshoz, Vászolyi részletesen tárgyalja használatukat. Ebben a kérdésben nincs és nem is Nyelvtudományi Közlemények 103: 212-214.