Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Simoncsics Péter: Karácsony Sándor nyelvészeti nézeteiről és ezek utóéletéről [Sándor Karácsony's views on language and their (almost non-existent) influence on the profession] 106

lezárásként is értékelhetünk, légyen utolsó (tá-ti-ti | tá-tá). A choriambusra jellemző valóságos prozódiai szimmetria (tá-ti | ti-tá) és (az eredeti szórenddel együtt - virtuális - teljességet alkotó) inverzió analóg folyamatok a nyelv másmás dimenziójában, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy visszaforgassuk a félsorokból álló „nyelvi tömböket" és így értelmessé tegyük a második sort is: Befed ez a' kék ég, ha nem fed koporsó, Órám tisztességes csak légyen utolsó. Zrínyi nyelvi újításai biztos nyelvérzékkel párosulnak. Érzi a magyar nyelv legbelső sajátosságait, és bátran alkalmaz idegen eszközöket (inverzió) a nyelvtan és a prozódia lehetőségeinek határáig. A nyelv belső terének ez a, mondhatni, végsőkig való kihasználása - olykor a linearitás bevett rendje folborításának árán is - teszi oly robusztussá és tömbszerűvé költészetét, amit Karácsony Sándor nyomán tartalmát tekintve - hogy végül meghalunk -objektívnek, formájára nézve pedig - hogy a nyelvi anyagra a hétköznapi közlés kényszerénél nagyobb erők is hathatnak - primitívnek mondhatunk.9 Köszönetemet fejezem ki Antal Balázsnak, Benő Attilának, Heltai Györgynek, Kontra Györgynek, Kovács Kristóf Andrásnak, Kövendi Dénesnek, Terts Istvánnak és Victor Andrásnak, akik megjegyzéseikkel, tanácsaikkal, a rendelkezésemre állóknál pontosabb adataikkal és biztatásukkal jelentős segítséget nyújtottak ahhoz, hogy ez az írás létrejöjjön. Köszönettel tartozom a Karácsony Sándor emlékét ébren tartó és műveinek újra kiadását gondozó Csökmei Kör elnökének, Heltai Miklósnak azért, hogy 2006 augusztusában Pécelen megrendezett konferenciájára előadónak meghívott és így alkalmat adott arra, hogy Karácsony Sándor nyelvvel és irodalommal kapcsolatos nézeteit összefoglaljam és róluk való véleményemet újragondolhassam. Ez az írás ottani előadásom némileg bővített és revideált változata. Végül, de nem utolsósorban köszönet jár dolgozatom névtelen lektorának, aki gondosan elolvasta írásomat, és nemcsak az elütésekre figyelt, hanem belehelyezkedve gondolatmenetembe értékes kiegészítéseket javasolt mind a szövegben, mind az irodalomban. Javaslatait megfogadtam, és bízom benne, hogy általuk írásom több ponton átláthatóbb és érthetőbb lett. Zrínyi költészetének ezen a tulajdonságán, ti. tömbszerűségén és robusztus voltán -Karácsony Sándorral szólva objektív és primitív voltán - csorbult ki Arany János tolla, amikor megpróbálta a Szigeti veszedelmet átírni, azaz a 19. század csiszoltabb dikciójához igazítva „megszelídíteni".