Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Simoncsics Péter: Karácsony Sándor nyelvészeti nézeteiről és ezek utóéletéről [Sándor Karácsony's views on language and their (almost non-existent) influence on the profession] 106

kezdőpontjára, ahol egyes szám első személyü alanyhoz 0-ik személyü tárgy társul, S:Sgl > O:Sg0, pl. látok 'képes vagyok látni'.8 Akár a centrifugális paradigma explicit tárgyjelölésű alakjait, benne pl. az implikatívuszt tekintjük, látlak, akár a centripetális paradigma implicit tárgyjelölésű alakjait, pl. lát [téged, engem], látsz [engem], elmondható róluk, hogy rendkívül konkrétak és szemléletesek, mert szorosan kötődnek a beszédhelyzethez, és ugyanezért nagyon ökonomikusak is. A centrifugális és centripetális paradigmák fölfedezője, az amerikai születésű, olasz és ír bevándorló szülőktől származó Daniel Abondolo (született 1950-ben), aki Robert Austerlitz tanítványaként a New York-i Columbia Egyetemen szerzett doktorátust magyar nyelvészetből, a magyar nyelvet és irodalmat, általában a magyar kultúrát, nem az anyatejjel szívta magába, hanem fiatal, de már érett emberként nagy fáradsággal sajátította el. О a példa arra, hogy a magyar nyelv, irodalom és kultúra nem kizárólagos tulajdonunk nekünk, magyaroknak, hanem, mint minden nyelv, az emberiség közös kincse, amihez bárki hozzájuthat, ha veszi a fáradságot, hogy megtanulja. Ennek további bizonyságául Dániel Abondolo példát mutat arra, hogy a magyar nyelvről nemanyanyelvű kutató is tud érdemleges újat mondani, olyat, amit mi magyarok eddig nem tudtunk, s amiért köszönettel tartozunk neki. 3.4. Szórend, idegen hatás, inverzió Zrínyi Miklós, mint hadvezér, mint államférfi, mint két-három országban is hatalmas birtokokkal rendelkező földesúr többnyelvű ember volt. Horvátul, olaszul, latinul, németül egyaránt kitűnően írt, olvasott, beszélt, sőt az ellenség nyelvét, a törököt is ismerte, költőként és - bár az ő korában ezt az osztályozást még nem használták - esszéistaként azonban magyar volt. Többnyelvűségének a maga bevallása szerint is van nyoma költészetében, de amikor idegen mintákat követ is, mindig megmutatkozik biztos magyar nyelvtudása. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy két változatban is fönnmaradt Zrínyi Epitáfiuma, és ezek a változatok csak második sorukban térnek el egymástól. Ennek köszönhetően tanúi lehetünk Zrínyi egy újítási kísérletének. A magyar szórend -minden ellenkező híresztelés ellenére - rendkívül kötött, és ha változtatható is, annak feltételei igen szigorúak. A Zrínyi-strófát, így az Epitáfiumét is, két korlátozás "hozza létre": (i) 4 sorból áll, melyeket azonos rím köt össze: a a a a , (ii) a sort 12 szótag alkotja középen cezúrával: б|б. Az első sort záró szó, koporsó kiválasztja a második sorból a reá rímelő utolsó szót, s ez lesz az a 8 A

0-ik személyü tárgy nem szemfényvesztő bűvészkedés a szavakkal. Gondoljunk arra, hogy intranzitív (tárgyatlan) igékre is úgy kérdezünk: Mit csinál? Felelet: Alszik. A tárgy tehát, mint valami magzat, „benne ül" az igében.