Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Simoncsics Péter: Karácsony Sándor nyelvészeti nézeteiről és ezek utóéletéről [Sándor Karácsony's views on language and their (almost non-existent) influence on the profession] 106

latra, hogy a párhuzamosság több lehet, mint pusztán stilisztikai-retorikai-poétikai eszköz. 3. Karácsony Sándor másik „hírhedt" tételéről: Hogyan objektív a magyar szemlélet és miként primitív a magyar nyelv 3.1. Nyelv - és irodalom Ebből következőleg a virtuális és aktuális mondat egymásra vonatkoztatása adja meg számunkra azt a nyelvi perspektívát, amely segít bennünket a világban való tájékozódásban. A virtuális mondat a maga egészében szinte sohasem, legföljebb csak összetevőiben bukkan fölszínre a beszédben, de mindig ott van a beszéd „színfala mögött". Ritka esetben azonban a költői lelemény fölszínre hozza. így kezdődik a Szigeti veszedelem: Én, az ki azelőtt ifiú elmével Játszottam szerelemnek édes versével, Küszködtem Viola kegyetlenségével, Mastan immár Marsnak hangassabb versével Fegyvert s vitézt éneklek, török hatalmát Ki meg merte várni, Szolimán haragját, Ama nagy Szolimánnak hatalmas karját, Az kinek Europa rettegte szablyáját. Musal te, ki nem rothadó zöld laurusbul Viseled koszorúdat, sem gyönge ágbul; Hanem fényes mennyei szent csillagokbul, Van kötve koronád holdból és szép napbul; Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat, Az ki örökkén volt, s imádod fiadat Ugy, mint Istenedet és nagy monárchádat; Szentséges királyné, hivom irgalmadat! Adj pennámnak erőt, ugy Írhassak, mint volt, Arról, ki fiad szent nevéjért bátran holt, Megvetvén világot, kiben sok java volt; Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt.