Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Kiss Lajos Emlékülés - Pusztai Ferenc: Lexikográfiai kötöttségek és lehetőségek [Constraints and possi bilities in lexicography] 231

PUSZTAI FERENC Lexikográfiái kötöttségek és lehetőségek Tisztelt Emlékülés! Kiss Lajossal kétszer kerültem közvetlen munkakapcsolatba. Először pályám kezdetén, majd egy évtizedig, „A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárá"nak felejthetetlen csapatában; másodszor életének utolsó szakaszában, bő évtizeden át, a Nyelvtudományi Intézet Lexikográfiái Osztályán, főként a „Magyar értelmező kéziszótár" átdolgozásának megbízottjaként, részben pedig a készülő „Akadémiai nagyszótár" segítőjeként, bedolgozójaként. (A bedolgozót minden irónia nélkül mondom, mert - kérésemre - nem vagyok tagja a szótár szerzői, szerkesztői csapatának.) Több nemzedéktársammal együtt sorsunk kedvezésének tartom, hogy részesei lehettünk az etimológiai szótár elkészítésének. Joggal, mert ilyen starthelyzetet csak kívánni lehet. Az itt megszerzett tapasztalatok, szellemi és emberi élmények hatására a lexikográfia engem nagyon gyorsan rabul is ejtett. Lexikográfiái fogságom naplójában kulcsszereplő Kiss Lajos. Tudniillik a filológiai inaskodás hónapjai után kézirataim zömének ő lett a szerkesztője. Láttam a keze nyomát, a pontosság, a célszerűség leckéit, s hallhattam mindezek mélyebb és távolibb összefüggéseit, mert nemegyszer ráírta a kéziratra: „Keress meg!". Nem kellett messze mennem, többed magammal szobaszomszédja voltam, íróasztal-szomszédságba, azaz vele egy szobába az ő kezdeményezésére kerültem. A történet elejét az új „Kéziszótár" előszavában is közzétettük, megörökítettük: „1992-ben először az az elképzelés fogalmazódott meg [ti. bennem - teszem most hozzá], hogy el kellene készíteni „A magyar nyelv értelmező szótára (ÉrtSz) mint a közelmúlt történeti szótára" című tanulmányt vagy tanulmánysorozatot. A Nyelvtudományi Intézet Lexikográfiái Osztálya akkori vezetőjének, Kiss Lajosnak célratörőbb javaslatára azonban az EKsz megújításának, átdolgozásának a munkálatai kezdődtek meg". A felújítást ugyanis leginkább a kilencvenes évek elejének politikai, társadalmi fordulata tette sürgetővé, halaszthatatlanná. Ennek a feladatnak az elvégzésére kaptam felkérést - Kiss Lajos javaslatára - az Intézettől. Már szakmai nyilvánosság előtt is megvallottam, hogy annyira tudatában voltam vállalásom kockázatának, a fordulat teremtette helyzet sokféle, gyakran ellentétes várakozásainak, hogy legszívesebben meghátráltam volna. Mégse mondtam nemet, ezúttal sem. Ezt a személyesebb szálat azért nagyítom fel, mert előzménye van, s ez az egyik legfontosabb emlékem Kiss Lajosról. О már az 1960-as évek derekán észrevette, hogy ilyen-olyan teendők,