Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Kiss Lajos Emlékülés - Nyirkos István: Korai jövevényszavaink szervetlen véghangzóiról [On the inorga nic final segments of early Hungarian loanwords] 226

sem csatlakozott felső nyelvállású rövid magánhangzó abszolút szóvégi helyzetben (mint más minőségű mássalhangzók után, pl. a kosu, borsu, borzu esetében), sem pedig olyan végződések nem járultak hozzájuk, amelyek előtt kötőhangzó használatát kívánták volna meg. A nem щ végű szavakban már a magyar írásbeliség legrégibb korszakától kezdve - ahogy arra a források alapján rámutathatunk - találunk úgynevezett véghangzókat, melyek a magyar nyelv belső rendszertani sajátságainak megfelelően fejlődtek ki, s nyilván az ótörök jövevényszavak átvételének idején, illetve azóta is funkcionáltak az ómagyar koron keresztül napjainkig. Ezekben a mai magyar köznyelv kötőhangzói alapján folytatva vizsgálódásunkat, azt látjuk, hogy leggyakrabban az -o- szerepel (kb. 39 esetben) az ótörök jövevényszav а к ban, s ezt követi a többi véghangzó: -a- (3), ё és e (14 - 5), ö (8), de természetesen az is elképzelhető, hogy az esetek egy (kisebb) részében ezek zártabb fokot is képviselhettek, s későbbi, mai alakjuk nyíltabbá válással jött létre. Korai szláv jövevényszavaink is hasonló képet mutatnak a nem etimologikus véghangzók tekintetében. Leggyakrabban az -o- fordul elő inetimologikus véghangzóként (293 esetben), s ritkábban a többiek: az ё - e (94), az -a- (9) és az -ö- (2). Korai latin jövevényszavaink ban az -о- a leggyakoribb (32 esetben), az ё (4) és az -ö- előfordulása (2) még csekélyebb. Ebben a korban anémet jövevényszavak inetimologikus véghangzói is hasonló sajátosságokat mutatnak: az -o- (32 esetben), az ё - e (15), az -ö- pedig ritkábban szerepel véghangként (3 adatban). 3. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az inetimologikus véghangzók - az uráli/finnugor/ugor szókészletünk egykori etimologikus véghangzóinak folytatásaként a (primer, egyelemű) végződések (s, -sz képzők, -t akkuzatívuszrag, a többes -к, a birtokos személyjelek -m, -d stb.) előtt - bizonyára minőségileg (pl. nyíltabbá, zártabbá válás révén) megváltozva vagy változatlanul - tovább éltek. De a mássalhangzóra végződő jövevényszavakban a végződések előtt szinte kivétel nélkül (hacsak a hangkapcsolat jellege ettől el nem tért: mint pl. -It, -rt, -nyt, -st, -szt, -szd stb.) ál véghangzót vettek fel, különösen a primer (vagy egyelemű) végződések előtt. Az iménti előadás több kérdése további vizsgálatot, indoklást és bővebb kifejtést kíván, de ezekre más alkalommal talán lesz még alkalmunk visszatérni. A vizsgálatok elmélyítésére lehetőségünk van, hiszen kitűnő tudósaink, s az ő gazdag, szinte felbecsülhetetlenül értékes eredményeik - mint Kiss Lajos akadémikusé is - igen jó alapokat teremtettek a további magas szintű nyelvtudományi kutatásokhoz, melyekért örök hálát érezhetünk irántuk.