Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)
Tanulmányok - Maticsák Sándor: Az agglutinációval keletkezett mordvin képzőkről [On Mordvinian derivational suffixes of agglutinative origin] 7
mint pl. mastor 'föld' (amelyet a fi. maa, é. maa szavakkal vet egybe) és ukstor 'juharfa' (~ cser. uks 'ág'). Cygankin szerint a tor önálló szóként 'oszthatatlan többességet' fejezhetett ki. Etimológiai megfelelőjét a zürjénből és a cseremiszből próbálja kimutatni. Előbbiben a -tir szuffixumot a 'teljes' jelentésű tir önálló szóra vezeti vissza, utóbbiban pedig a gyűjtőnévi jelentésű -erl-darf-d'er szuffixummal rokonítja (koz 'lucfenyő' > kozer, kozdar 'fenyves'). (A zűrjén -tor használatához vö. Serebrennikov 1963: 143.) Vegyük sorra ezeket a szavakat! A mastor ismeretlen eredetű, nem folytatója az U *maye 'Land, Erde' alaknak (vö. fi. maa, ?cser. mu-, zürj.-votj. mu, vog. ma, tvg. той) (UEW 263). Az ukstur (ukstor) finn-volgai eredetű, vö. FV wakst3re 'Ahorn, Acer platanoides' (~ fi. vaahtera, cser. wastar) (UEW 812), szóba sem jöhet a cser. uks 'ág' szóval való összekapcsolása és kettébontása (~ fi. oksa, lp. oak'se, ?votj. usi, ?zürj. vos < FV (?FP) *oksa 'Ast, Zweig') (UEW 716). Összességében tehát semmi okunk a -tor képző meglétét feltételezni. B) Képző, de nem önálló szóból alakult 3. -in. A központi és az északnyugati nyelvjárásokban a gyümölcsfák, bokrok nevében ritkán előfordul az -ina képző,11 pl. cevgel' 'kányafa termése' > cevgel'ina 'kányafa', jablik 'alma' > jablikina 'almafa', ovtoumaf 'csipkebogyó (medvebogyó)' > ovtoumafina 'csipkebogyóbokor', pizol 'berkenye' > pizolina 'berkenyebokor', umaf 'alma' > umafina 'almafa' (néha - valószínűleg a -mar utótag hatására - egy inetimologikus mássalhangzó is a képzőhöz kapcsolódik: pesté 'mogyoró' >pest'efina 'mogyoróbokor', sl'iva 'szilva' > slívafina 'szilvafa', visna 'cseresznye' > visnafina 'cseresznyefa'). E képző másik jelentésköre: 'vmiben gazdag hely; hely, ahol vmilyen növény nő/állat él', pl. cokovina 'olyan hely, ahol sok fülemüle él' (< cokov 'fülemüle'), topol'ina 'nyárfás hely' (< topol 'nyárfa'). - Cygankin ezt a képzőt egy önálló, 'hely' jelentésű szóból vezeti le, amelyet összekapcsol a zűrjén in 'hely' lexémából alakult -in 'vmilyen hely; hely, ahol valamilyen cselekvés folyik' jelentésű képzővel (pl. irikdin 'hűvös hely' <irib 'hűvös') (Cygankin 1981: 36: 1996: 19-20). 10 Magának részben ellentmondva az etimológiai szótárban a masíor-X két részre bontja: az előtagot finnugor eredetűnek tartja (fi. maa, zürj.-votj. mu), a -stor utótagot viszont az orosz сторона 'oldal' szóból vezeti le (EtV 103). 11 Az irodalmi nyelvben gyakoribb a -ks: mdE at'amaf 'cseresznye' > at'amafks 'cseresznyefa', inzej 'málna' > ihzejks 'málnabokor', lenge 'háncs' > l'engeks 'hársfa', l'omzor 'zelnice' > l'omzorks 'zelnicebokor', pizol 'berkenye' > pizolks 'berkenyebokor'; mdM grusa 'körte' > grusaks 'körtefa', kusíor 'bokor' > kustorks 'cserjés', lajmaf 'zelnice' > lajmafks 'zelnicebokor', normal"eper' > normal'ks 'eper', sl'iva 'szilva' > sl'ivaks 'szilvafa', visnä 'cseresznye' > visnaks 'cseresznyefa' stb.
