Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)
Tanulmányok - Maticsák Sándor: Az agglutinációval keletkezett mordvin képzőkről [On Mordvinian derivational suffixes of agglutinative origin] 7
képzöszerü utótagoknak" (MNyT 323). Ezzel szemben Kiefer az Új magyar nyelvtanban nem sorolja a képzők közé a -kora és -nemű elemeket, e csoporthoz tartozónak tekinti viszont a -fajta képzőt. A vitatott státusú toldalékokról a következőket írja: „A -né, -beli, -féle, -szerű, -fajta elemek minden szempontból az összetételi utótagokkal azonos módon viselkednek. így például mindegyik megjelenhet mellérendelésekben: trafikos- vagy boltosné, város- és falubeliek, üvegvagy porcelánféle, rádió- és televíziószerű, két- vagy háromfajta. Az említett elemek a szabályos összetételi utótagoktól csak annyiban különböznek, hogy önálló szóként nem használatosak" (UMNy 228). Ezeknek a szuffíxumoknak az alkalmazási köre általában bizonyos megszorításoknak van kitéve, a -beli, a -féle és a -fajta például nem kapcsolódhat helynevekhez (*Belgiumbeli, *Debrecenféle, *Szegedfajta) stb. (ÚMNy 240-244). A finn -tarí-tar „nőnemképző" nagyon korán agglutinálódott (ezt jelzi illeszkedő alakpárja is).7 Alapszava, a tytär 'vkinek a lánya' balti jövevényszó: FV *tüktäre > md. t'ejfer/st'ir, IpS daktar; vö. litv. dukte, ópor. duckti (Hakulinen 2000: 181-182; Keresztes 1986: 166; SSA 3: 349). Ez a képző a XX. század első feléig nagyon aktív volt, főként titulusokat (pl. kuningatar 'királynő', kreivitär 'bárónő', herttuatar 'hercegnő', paronitar 'bárónő', ruhtinatar 'fejedelemnő'), művészeti fogalkozásokat (laulajatar 'énekesnő', näyttelijätär 'színésznő', tanssijatar 'táncosnő'), nemzetiségeket (norjatar 'norvég /nő/', ranskatar 'francia /nő/', ruotsitar 'svéd /nő/'), illetőleg sajátos (és pejoratív) „női szerepeket" jelölhetett (rakastajatar 'szerető', seikkailijatar 'kalandornő', viettelijätär 'csábító'). Mára - nem utolsósorban a nyelvi divat és a feminista társadalomszemlélet előretörése okán - ezeket az erősen nemekhez kötött, oppozíciókban létező szavakat (opettaja - opettajatar '/férfi/ tanár - tanárnő') „nemsemlegesebb" kifejezések váltották fel (pl. az opettaja és a laulaja egyaránt jelölhet nőt és férfit), így e képző produktivitása szinte nullára csökkent, s a beszélt nyelvből gyakorlatilag kiveszett. Mila Engelberg vizsgálatai szerint a -tAr képző az 1950-ben kiadott „Ammattihakemisto"-ban még 77 foglalkozásnévben szerepelt (pl. työnjohtajatar 'munkavezetőnő', laulajatar 'énekesnő'), 1970-ben és 1990-ben azonban mindössze egy-egy ízben fordult elő (mielisairaanhoitajatar 'elmekórházi ápolónő' és myyjätär 'eladónő') (bővebben: Engelberg 1998). A kisebb finnugor nyelvek korai nyelvemlékeinek hiánya miatt a grammatikalizációs folyamatok diakrón vetületének vizsgálata nagyon nehéz, a képzők életének több évszázados nyomon követése szinte lehetetlen. Az újabb bibliafordítások azonban arról tanúskodnak, hogy az önálló szavak képzővé agglutinálódása élő folyamat, vö. pl. vog. wärmal' 'dolog, ügy' > aytnewärmal' 'hit' (tkp. 7 A magyar és a finn agglutinációk esetében jó értékmérőnek bizonyuló palatoveláris illeszkedéssel a mordvinban óvatosan kell bánnunk, mert ott ezt az illeszkedésfajtát sokszor felülírja a palatális/nem palatális mássalhangzók kapcsolódási törvénye.
