Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Tanulmányok - Maticsák Sándor: Az agglutinációval keletkezett mordvin képzőkről [On Mordvinian derivational suffixes of agglutinative origin] 7

UEW 335, 838). - A magyar -ság/ség képző eredeti konkrét ('domb, magaslat; körív') és az esetleg ebből absztrahálódott ('lélek, idő') jelentése nem érhető tetten a mai használat során. Ugyancsak nem találunk kapcsolatot a zürj. ru 'gőz, pára' (as 'önmaga, saját' > asru 'furcsaság, különlegesség', sonid 'meleg' > sonidru 'melegség'); és tuj 'út, ösvény, nyom' (mort 'ember' > morttuj 'képesség, adottság', rab 'szolga' > rabtuj 'szolgaság') esetében sem (Lazar 1975: 177-182). A vog. sup 'darab, rész, fél' kicsinyítő képzővé válva (erfl 'ének' > érit sup 'rövid епек',/ф 'csónak' > xäpsup 'kis csónak', mant 'lapát' > mantsup 'kis lapát', soxri 'kés' > soxrisup 'kis kés', tüp 'evező' > tüpsup 'kis evező') elveszítette eredeti jelentését, de a nansup 'fél kenyér' (< пап 'kenyér'), väjäsup 'félharisnya' (väjä 'harisnya'); sas sup 'fél óra' (< sas 'óra') szerkezetekben még őrzi azt (Riese 2001: 149; OFUJa 332). Érdekes kettősség figyelhető meg a md. pel' 'fél' agglutinációja során is, a képzősülő elem egyfajta 'eszköz, tárgy' jelentést vesz fel (pl. amol'd'amopel' 'merítőkanál' < amold'amo 'merítés', kersemapel' 'vágóeszköz' < kersema 'vágás', ied'emapel' 'kasza' < l'ed'ema 'kaszálás', valnomapel 'locsolókanna' < valnoma 'locsolás'), ugyanakkor már megfigyelhető az absztrahálódás is: jarsamopel 'ennivaló, étel' < jarsamo 'evés, étkezés', lambamopel' 'édesség, desszert' < lambamo 'édes', simemapei 'innivaló, ital' < simema 'ivás', targamopel' 'dohány, cigaretta' < targamo 'dohányzás'. Az alapszó „eleve deszemantizáltsága" révén speciális helyzetben van a vog. ut 'valami, holmi, izé' szóból alakult képző: aj nut 'ital' < aj né 'ivó', ténut 'étel' < tené 'evő'; atéjénut 'medveorr' < atéji 'szagol', sajltémut 'ajándék' < sajlti 'megajándékoz', säkwsenut 'dolog, munka' < säkwsi 'dolgozik', totnut 'elvinnivaló' < toti 'visz, hord'. Ezek az elemek tehát - legalábbis e szempontból - képzőknek tekinthetők. (Persze, ez a kritérium nem az egyetlen definiáló tényező: senki nem vonja kétségbe a m. -hatZ-het igeképző jellegét, ugyanakkor a kiindulópontjául szolgáló hat ige eredeti 'halad, előre, megy' > 'tud, képes' jelentése a mai napig él nyelvünkben.) A grammatikalizációs folyamatok szabályainak megfelelően azok az elemek, amelyek még csak épphogy elindultak a képzővé válás útján, erősen őrzik eredeti jelentésüket, pl. md. pulo 'fás liget, erdőcske, vmivel benőtt hely' (kalbulo 'fűzfaliget' < kai 'fűzfa', kstijbulo 'epres hely' < kstij 'eper', tumopulo 'tölgyfaliget, tölgyes' < tumo 'tölgy'); ill. zürj. in 'hely' (dzebsanin 'rejtekhely' < d'zebsi'elrejtőzik, elbújik', kosin 'száraz vidék, homokpad' < kos 'száraz', kusin 'kopár terület' < kus 'kopár, kopasz', olanin 'lakóhely < ol- 'él', veledanin 'iskola' < veled- 'tanul'). Kövesi Magda (1965: 31-34) magyarázata szerint ez utóbbi képző eredetileg az -an képzős összetételekben a cselekvés helyét jelölte (uzanin