Nyelvtudományi Közlemények 101. kötet (2004)

Szemle, ismertetések - Pillanatkép a pszicholingvisztikáról: fogódzók és hiányhelyek [State of the art in psycholinguistics: strengths and lacunae] (Szépe Judit) 290

hivatalhoz érkezett levél következő részlete: / cannot collect my sick pay. I have six children. Can you tell me why? 'Nem tudom felvenni a táppénzemet. Hat gyermekem van. Meg tudja mondani, miért?' (Beaugrande - Dressler 2000: 162), illetőleg az alábbi történet párbeszéde: Lakodalomba megy az öreg paraszt. Az állomáson az.t mondja a jegyadónak: - Kérek egy jegyet! - Hová. ? - Ide a markomba! - Jó, jó, de hát hová.? - A lakodalomba! - Hol lesz a lakodalom? - Ha szép idő lesz, kint, ha rossz idő lesz, akkor bent, kéremalássan... (Cseresnyés Márk szíves személyes közlése). A fejezet második, Közlésfolyamatok című része azokat a nyelvi jelenségeket, elsősorban hibázásokat, tévesztéseket mutatja be, amelyek a makro- és mikrotervezés folyamatainak működésére utalnak a beszédprodukcióban. Külön rész tárgyalja a kivitelezési tévesztéseket, az elszólásokat és a nyelvbotlásokat, illetőleg ezek esetleges korrekcióit. Ez utóbbiakra vonatkozóan a szerző megállapítja, hogy „az elszólások és a nyelvbotlások többségét a beszélő azonnal észreveszi és korrigálja" (50). Hasznos lett volna az adat forrását megnevezni, illetőleg hogy milyen mennyiségű adatból vonták le a következtetést. Ennek hiányában semmi nem indokolja az állítással ellenkező adatokkal való opponálást: a több mint ezer adatot tartalmazó saját gyűjtésemben mindössze 159 végrehajtott korrekciót számoltam. A makrotervezés hirtelen nyelvi aktiválása szervetlen közbeékeléseket, alanyváltást vagy váratlan bővítményeket idézhet elő a közlésben, a mikrotervezésé pedig téves névelőhasználatot, a szekvencia korrekció nélküli újraindítását, egyeztetési tévesztéseket eredményezhet. A kitűnő példák mellett olykor kevésbé meggyőzőek is előkerülnek. A szerző az alany váltást tartalmazó adatokat előbb a makrotervezéshez köti, ám később a mikrotervezés és a verbális produkció összehangolatlanságára hozza fel példaként, s ennek megfelelően „a beszédtervezés és a kivitelezés paradoxának következményei" (48) közé sorolja. Nem különül el továbbá világosan, hogy egy szövegből kiragadott mondatban, amelynek kontextuális-referenciális viszonyai szükségképpen csak a teljes(ebb) megnyilatkozás ismeretében azonosíthatók, hol húzódik a szerző szerint a határ a szövegkohéziós eszközök (anaforák, pronominalizáció, deixis, ellipszis) standard használatúnak, illetőleg szervetlennek történő minősítése között. A „...befejeztük a főiskolát, férjhez ment és elkezdett szülni'' (48) példa tipikus esete a standard alanytörlésnek, amelynek textuális azonosítását a korábbiakban témaként kijelölt szereplő teszi lehetővé, bizonyos esetekben kötelezővé. Az „...itt előbb-utóbb azért találunk valamit" (47) részletnek pedig nem alanya a logopédusok (hiszen az alany