Nyelvtudományi Közlemények 101. kötet (2004)
Kisebb közlemények - Rédei Károly: Még egyszer a permi accusativusról [Permic accusative revisited] 124
A zürj. te/de többes accusativusszá való előléptetése a közismerten hipotézisgyártó, bár egyébként kiváló finnugrista, B. A. Serebrennikovtól származik (1. a fenti idézetet tőle). Serebrennikov a nominativusi kerkat 'дома', vőrat 'леса' és accusativusi kerkate, vőrate alakokat csillag nélkül közli. Tőlem rakhatott volna akárhány csillagot is eléjük, ezen adatok valóságereje általuk semmit sem nőtt volna. Serebrennikov azzal bizonyít, amit bizonyítania kellene, ti. a *t többesjel őspermi kori meglétét. A PU *r többesjel nyomai azonban a permi nyelvekben nem mutathatók ki. Ezzel persze nem állítom azt, hogy a korai őspermiben nem lehetett meg a *t, de nem bizonyítható, ezért e feltevés az üres hipotézisek világába sorolható. A Serebrennikov által rekonstruált kerkate és vőrdte mai zűrjén folytatói kerkate, verte. Ám ezek sohasem jelenthettek 'házakat', 'erdőket', hanem 'házadat, a házat', verte 'erdődet, az erdőt'. A zürj. te/de. (és persze a 3. személyü se is') kizárólag egyes számú birtokos személyjeles, ill. határozott tárgyra utal. Ezen morfémáknak többes accusativusi értelme csupán a jas, jez., ez stb. többesjelek után lehet. A permi accusativusról írott dolgozatom, továbbá a zűrjén nyelvtanok, szövegpublikációk példái egytől egyig az itt mondottakat tanúsítják akár szövegkörnyezettel - ám hozzáértő permista számára - akár szövegkörnyezetből kiragadva is a te/de a jas stb. többes szám jele nélkül csak egyes számú tárgyat jelölhet. Ily módon - persze a birtokos személyjelezéssel való rokonsága miatt is - képtelenség azt feltenni, hogy a zürj. te stb. a PU *t többesjel folytatója volna. 3. Külön kell szólnunk ózürj. dl accusativusragról: ez többes számú személyes névmások (többes genitivusi tő) és a jas többesjel után fordul elő: ózürj. mijandi 'minket', tijandi 'titeket', uzemjazdi 'az elhunytakat'. Hangsúlyozni szeretném itt is, hogy nem a di, hanem az előtte álló többesi névmástő vagy a többesjel utal a többes számra (a di elemről lentebb még lesz szó). Egyes északi nyelvjárásokban személyes névmásokban és a jez többesjel után ugyanebben a pozícióban a te/de, azaz az egyes számú tárgyat jelölő Px2Sg fordul elő ebben a szerepben: I mijante 'minket', tijante 'titeket', Ud osjez.de viavni munini 'medvéket ölni mentek' (Rédei 2000: 141, 143). Csúcs Sándor (2003: 54-62) a votj. ti, ózürj. di, zürj. te/te/de tárgy ragot *te/*ti alakban rekonstruálja és Honti nyomán a PU *t többesjelre vezeti vissza. Úgy vélekedik, hogy a te/ti „csak többes számban volt használatos" (57). Csúcs állítása több tévedést is tartalmaz. A két formát nem szabad egymással összekeverni: a te/de, te a zürjénben egyes és (többesjel után) többes számi tárgyat jelölhet, de csak a zürjénben, a ti/di a votjákban többesi tárgyat jelöl és csak a többes szám után állhat. A kettő (zűrjén + votják) csak eredetükre nézve függenek össze egymással (1. fentebb). Az ózürj. di összekapcsoható a votj. ti/di formával. Ennek megértéséhez röviden fel kell vázolnunk a korai őspermi birtokos személyjelezést a zürj. jas ~ votj jos, os többesjel létrejötte előtt. Két közeli rokon nyelv
