Nyelvtudományi Közlemények 101. kötet (2004)

Tanulmányok - Widmer Anna: Szemantika, jelentésváltozás és mitológia [Semantics, meaning change and mythology] 7

séből: P namésp khunne 'kétéves rénborjú' (MK 124b k.); P namésp khunne, namésp pasi 'rénborjú' (sic!, nagyon leegyszerűsítve, MK 367b); P namésp pasi 'másodéves borjú' (MK 418b), ha a 'kétéves' helyett 'két (egy-)éves rénborjú' olvasandó.2 Nem triviális az obi-ugor alakok szókezdő hangja, a palatális n-: az n nem szabályos fejleménye a finnugor ill. ugor */-nek. Ám akad rá példa, hogy az obiugor nyelvekben ill. nyelvjárásokban sporadikusan éppen m előtt, mint az 'ikrek' jelentésű szóban, nazális asszimiláció révén7-ből n keletkezett: vog. TC nemas 'jó', emellett igmäs 'ua.' (< TC neun- 'megy', vö. TJ iám- 'ua.' (< */-) osztj. Patk. (KoM) <nimes> 'jó', emellett jimes ua. (< */'-) Vj. jam-serki-, Sur. jam-sárki, déli jamsár, Ni. jirnsar-, Ber. (Ahl.) jimsar-, emellett S nam-sar-, Kaz. nínisar-, Sy. nipsar-, nipsar-, Ber. (Ahl.) nimsar-, О nini sár 'pók' (< */-) Tehát megfigyelhető a következő szabály: fu./ugor *j > osztj. vog n (spor.) /_.. .m Ami a V Vj. nomas- stb.-beli szóvégi Isi hangot illeti, csak rövid magyarázatra szorul: mind az osztják, mind a vogul nyelvben - feltéve, hogy a vogul önálló fejlemény és nem az osztjákból kölcsönzött szó - van példa denominális s-képzőre, vö. Sauer (1967: 87 к.) és Riese (2001: 108 к.) munkáit (az obi-ugor s-hez vö. Riese 2001: 53). Sőt még az is lehet, hogy a fent említett obi-ugor alakokban egy megkövült komitatívusz *-s3 rejlik, amely rokonsági kifejezésekben fordul elő, pl. Vj. ät'i-sa-кэп 'két fiútestvér' (Sauer 1967: 90; ät'i 'fiútestvér', -sakomitatívusz, -кэп duális), hiszen az 'ikrek' szó is rokonságnévnek minősíthető. Ez azért is érdekes lenne, mert a komitatívusz ebben az esetben kivételesen duálisrag nélkül őrződött volna meg. Az az érvelés, miszerint egy 'iker, ikrek' jelentésű szóból nem fejlődhet 'hézag, két páros tárgy közötti rés' jelentésű szó, nem egészen meggyőző, hiszen az 'iker, ikrek' jelentése tágabb értelemben is felfogható. Wolfgang P. Schmid a lett jumis 'páros gyümölcs'-röl írt részletes tanulmányában kimutatta, hogy a régi indoeurópai nyelvekben kb. olyasmit értettek az 'ikrek' jelentésű szón, hogy 'kettő egyben, kettő egyből, kettő egybe' (Schmid 1979). Inkább arról lehet tehát szó, hogy a modern nyelvekben, így a magyar, ill. német nyelvhasználatban is leszűkült az eredeti jelentés, specifikusabb lett. A finnségi nyelvekben található 'összetétel' jelentés nyilvánvalóan nemcsak két tárgy közötti összekötő részre vonatkoztatható, amint azt a német 'Fügung'ból első pillantásra gondolhatnék - ez az értelmezés valóban messze áll az 'iker, 2 Esetleg

ide tartozik a vog. P námsém-íür (tónév) (MK 367b) is.