Nyelvtudományi Közlemények 100. kötet (2003)

Tanulmányok - Bakró-Nagy Marianne: Az írástudók felelőssége [The responsibility of the intelligentsia] 46

Az írástudók felelőssége 55 egyes *wC és *Cw mássalhangzó-kapcsolatot mutató alapalakot, azok valamennyi folytatását az összes ugor nyelvben, illetőleg azok nyelvjárásaiban, továbbá tisztába kellett volna jönnie legalábbis az obi-ugor nyelvek szóképzésének történetével. Kétségtelenül nagy munka, ám tekintettel arra, hogy kiváló szótárak és egyéb feldolgozások állnak rendelkezésre1

, nem kivihetetlen. Azaz nem másod- vagy harmadkézből vett, az etimológiai szótárakban vagy más etimológiai összeállításokban szükségképpen csak szelektáltan bemutatott adatok alapján kellett volna véleményét kialakítania, hanem ténylegesen az elsődleges adatok alapján. Annál is inkább, mert hiszen könyvében sok helyütt, így már rögtön a Bevezetésben is írja (10), hogy ő maga, ahol csak lehet, az elsődleges adatokat veszi figyelembe. Itt és egyebütt is, megtehette volna. E fejezet utolsó pontja (Következtetések, 129-135) az elképesztő kijelentések sorozata. Az első bekezdés a következőket állítja: e fejezetben részletesen elemezte a szerző az uráli alapnyelv és a közbenső ágak „hangszerkezetének" rekonstruálására tett kísérleteket. Azaz kerek hatvanhat lapon „részletesen", ígyúgy szelektált példákon, erősen hiányos hangtörténeti ismeretekkel „elemezte" mindazt, amit az uralisztika hangtani rekonstrukció tekintetében mindezideig létrehozott? Elemzései eredményeként pedig az a következtetést vonja le, hogy az általános hiedelemmel szemben, a hagyományos családfa szintjei nem a hagyományos összehasonlító módszer szerint lettek kikövetkeztetve. Mi jelent az, hogy „hagyományos"? És mit számít az, hogy az összehasonlító módszer szerint elemezték-e vagy sem, ha egyszer a 134. lapon már azt is érthetetlennek tartja, hogy miért csak ezt a módszert alkalmazza az uralisztika, és miért nem a dialektológiát vagy a diffúzió-modellt? Semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy ez utóbbiak bevetése tudományágunkban haszonnal járna, de a szerzőnek mégiscsak meg kellene indokolnia, miért ajánlja ezeket az uralisztika figyelmébe. Ilyesfajta indoklásról persze szó sincs sem itt, sem a későbbiekben. 2.5. Az ötödik fejezet („Falsé Matches or Genuine Lingustic Corrélations?" 136-153) azt szándékozik bizonyítani, hogy mivel az összehasonlító módszer alkalmatlan arra, hogy segítségével megkülönböztethetők legyenek a véletlen egybeesések és a valódi nyelvi megfelelések, új módszerre van szükség, s ezt a 1 Pl. Ganschow, G. (1965), Die Verbalbildung im Ostjakischen. Ural-Altaische Bibliothek XIII. Wiesbaden, Otto Harrasssowitz; Honti, L. (1982), Geschichte des Obugrischen Vokalismus der ersten Silbe. Bibliotheca Uralica 6. Akadémiai Kiadó, Budapest, uö. (1999), Az obi-ugor konszonantizmus története. SUA, Supplementum 9. Szeged; Karjalainen, K. F. (1948), Ostjakisches Wörterbuch 1—2. Bearbeitet und und herasgegeben von Y. H. Toivonen. LSFU X; Sauer, G. (1967), Die Nominalbildung im Ostjakischen. Finnisch-Ugrische Studien 5. Berlin, Akademie Verlag, Steinitz W. (1966-1993), Dialektologisches und etymologisches Wörterbuch der ostjakischen Sprache. Akademie Verlag, Berlin; stb.