Nyelvtudományi Közlemények 100. kötet (2003)

Tanulmányok - Csepregi Márta: Megkésett köszöntő [Belated congratulations] 12

Hajdú Péter 1923-2002 15 Néptudományi művek alkotója Az uralisztika történetének legnemesebb hagyományait folytatta Hajdú Péter akkor is, amikor a nyelv és a kultúra összefüggéseit kutatta. Különösen fontosak a szamojédokról szóló tanulmányai, hiszen kezdetben róluk sokkal kevesebb információnk volt, mint a többi rokon népről. Már 1949-ben cikksorozatban ismertette a szamojéd népeket (17). írt a szamojéd sámánok kategóriáiról (89, 107), szerkesztett szamojéd mesekötetet, melyhez igen alapos, tanulmányszámba menő utószót írt (199), több ízben foglalkozott a nyenyec éneknyelv kérdéseivel (87, 193, 238, 243, 264). Szöveg és dallam összefüggése s ennek hatása a nyelvre volt turkui kongresszusi előadásának témája, ezúttal több nyelv vonatkozásában, kitekintéssel a szépirodalomra is (259, 277). Az érdeklődő nagyközönségnek szánta, de a szűk szakmának is kézikönyve lett a „Finnugor népek és nyelvek" című, 1962-ben megjelent könyve (99). Ennek kibővített, átdolgozott változata a Domokos Péterrel társszerzőségben írt „Uráli nyelvrokonaink" 1978-ból (232). Az uráli őshaza helyének meghatározója Hajdú Péter harmincéves korában hallatta először hangját az őstörténeti vitában (58). Akkor Molnár Erik belső-ázsiai elméletét cáfolta a nyelvészeti paleontológia, a régészet és a néprajz eredményeinek felhasználásával. Másodszor László Gyula 1961-ben megjelent, „Őstörténetünk legkorábbi szakaszai" című könyvével vitázva vizsgálta meg - vitapartnerénél alaposabban - a pollentérképeket, s a nyelvi adatok tanúságával egybevetve megállapította, hogy ott volt az uráli őshaza, ahol a szibériai tajga és a lombos erdő találkozott a Kr. e. VI-IV. évezredben, azaz az Ob és az Eszak-Urál között, valamint a Pecsora forrásvidékén. Ezt a véleményét 1964-ben fogalmazta meg (115, 116, 117), s később több tanulmányban és tankönyveiben is megismételte (129, 145, 151, 195, 232). A magyar tudományosság nagy része jelenleg ezt az elméletet fogadja el. Szegedi professzori évei alatt Hajdú Péter Róna-Tas Andrással és Kristó Gyulával közösen szerkesztette a „Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba" című sorozatot (224, 231, 266, 274, 369). A tudománytörténet eredményes művelője Hajdú Péter valódi filosz módjára mindig az eredeti forrásokhoz nyúlt vissza, akár nyelvi adatokról, akár az elődök viselt dolgairól volt szó. Mintaszerűek forráskiadványai, mint például Grigorovszkij 1879. évi déli-szölkup ábécéskönyve (176). Egy nyomozó kíváncsiságával vette be magát a poros kéziratok közé. Otthonosan mozgott a finn Állami Levéltárban, ahol a Donner-család levelezését