Nyelvtudományi Közlemények 98. kötet (2001)

Szemle, ismertetések - Faluba Kálmán: Egy újjászületett romanisztikai folyóirat [A Romance journal reborn] 364

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 365 szemben támasztott formai követelmények leírása zárja, ez utóbbi katalán, spanyol és francia nyelven. A szerkesztői szándékot Badia két helyen is megfogalmazza: először a Románia, Romanitas, Romanistica című bevezető tanulmányában (7-22), majd a krónika-rovatot nyitó gyakorlatibb jellegű írásában (315-318). Az első áttekinti a romanisztika történetét és mai perspektíváit, és arra a következtetésre jut, hogy az ismeretek nagy mennyisége által megkövetelt specializálódás nem teszi lehetetlenné a hagyományos értelemben vett romanisztika művelését, különösen ha az nyitott az új kutatási módszerek előtt. A krónika-rovat első oldalain Badia az újrakezdés nehézségeiről, az anyag elrendezéséről, a terjedelmi arányokról szól, nagyban megkönnyítve a recenzens dolgát. A szerkesztői elvek nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a folyóiratot az egyes részek kiegyensúlyozott aránya jellemezze, és ez egyértelműen megfigyelhető a tanulmányok esetében: öt a nyelvészeti, és öt az irodalmi témájú, négynek a nyelve az olasz, míg katalánul, spanyolul és franciául egyaránt kettőkettő íródott. Ami a nyelvészetieket illeti, Badia már említett tanulmánya után Georg Kremnitz foglalkozik röviden a nép, nemzet, állam, nyelv szavak nyelvenként eltérő szemantikájával, e szavak jelentésének történeti változásával és a nyelvpecifikus jelentések ismeretének a fontosságával. Carmen Pensado a másodlagosan szóvégi mássalhangzók középkori zöngétlenedését vizsgálja a franciában, az okszitánban, a katalánban és a spanyolban, keresve a jelenség eredetét és az -s specifikus viselkedésének az okát. Jean-Pierre Chambon a latin furn(e)olum főnévből kialakult franciaországi (aquitániai) helynevek kronológiájának szenteli kritikus hangvételű tanulmányát. Szintén névtudományi témájú Fiorenzo Toso írása, amely a mai Gibraltár meglepően gyakori olasz vezetékneveit gyűjti össze és dolgozza fel statisztikailag, bizonyítva, hogy az 1704-ben brit kézre került erődváros benépesítésében kiemelkedő szerep jutott a hajózásban gyakorlott ligúriai olaszoknak. Az irodalmi tanulmányokra térve, Veronica Orazi egy folklórmotívumot (az apja vagy más férfirokona által megkívánt, elutasító magatartása miatt üldözött lány motívumát) követi nyomon a középkori Európa és Kelet irodalmaiban, majd elemzi a motívum négy katalán feldolgozását, köztük a Körösi Albin által magyarul is kiadott, és sajnos nem nagy filológiai érzékkel elemzett História de la filla del rei d'Hongria-t (Egy magyar királylány története. Budapest: „Élet" Irodalmi és Nyomda Részvénytársaság, 1914. 63 o.). Giuseppe Tavani tanulmánya módszertani elmélkedés a szövegkritikáról és a szövegkiadásról, amely egyben cáfol néhány, a középkori gallego-portugál költészet témakörében nemrég felvetett, a szerző szerint filológiailag nem eléggé megalapozott hipotézist. Rafael M. Mérida Jiménez az Ibériai-félsziget középkori nő alkotóival kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy még várat magára az andalúziai arab szerzőnők műveinek komparatív vizsgálata, és hogy egy ilyen vizsgálat valószínűleg új megvilágításba helyezné a keresztény Hispániában élő