Nyelvtudományi Közlemények 98. kötet (2001)

Szemle, ismertetések - Szépe Judit: Fonémikus parafáziák magyar anyanyelvű afáziások közlésfolyamataiban [Phonemic paraphasias in the speech of Hungarian aphasics] (Szende Tamás) 359

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 359 Szépe Judit: Fonémikus parafáziák magyar anyanyelvű afáziások közlésfolyamataiban Hegedűs Attila (sorozatszerkesztő): A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének Kiadványai 2. Piliscsaba. 2000. 205 o. Igazolva láthatjuk-e mintegy hat évtized elteltével, hogy Jakobson (Kindersprache, Aphasie und allgemeine Lautgesetze. Uppsala, 1941) távlatos programja a nyelv hangtani szintjének univerzálékutatásában új és lényeges pontokon hoz eredményeket a nyelvészet számára? A kötet - éppen magyar anyagon -ismét azt bizonyítja, hogy igen. Sőt nemcsak a szűkebb szakma számára, hanem áttételesen a neuropszichológiában, bizonyos vonatkozásokban a diagnosztika és a terápia gyakorlatában is, nemcsak a hangtanban, hanem részlegesen a morfológia, a szintaxis és egyes pontokon a jelentéstan dimenziójában is, továbbá nemcsak a magyarra, hanem - megfelelő összevetésekkel - az egyetemes jegyek leírásában nemkülönben. A munka érdekessége az afáziakutatásban járatlan nyelvész számára azonban nem elsősorban abban rejlik, hogy Szépe Judit - a részdiszciplína egy másik terrénumával csatlakozva a nálunk mindenekelőtt Bánréti Zoltán vezetése alatt folyó és az Osmanné Sági Judit által rendszeresen müveit afáziakutatáshoz - a fonetikai-fonológiai részterületet tárta fel az eddigieknél mélyebben. A nóvum abban van, és az eredmények heurisztikus értékét az adja, hogy - és ahogy - a szerző jól megválasztott elméleti keretben magyarázza a nyelvi folyamatok (amint nevezi: a közlésfolyamatok) szervezésének mentális stratégiáját. Itt csakugyan elementáris eljárásokról, következésképpen univerzális elvről van szó, a konkrét nyelvi anyag bizonyítékaival. A fejezetek: a téma tágabb környezete az orvosi vonatkozásokkal, az afáziatípusok és nyelvhasználati zavaraik általános ismertetésével (Bevezető és Extralingvisztikai alapfeltevések 9-20); áttekintés a problematika nyelvészeti kezelésének előtörténetéről, megjelölve a megközelítések főbb célterületeit, valamint tudománytörténeti fordulópontjait (Az afáziás beszédjelenségek nyelvészeti leírása: fordulópontok a probléma értelmezésében 21^-2); a saját kutatások közelebbi tárgyának megjelölése, az alapfogalmak rögzítése és a módszertani választások indokolása, a mintegy hatórányi beszédanyagból gyűjtött adatok rendszeres szemléje (A beszédhang-helyettesítések: problémaelhatárolások, a vizsgálatok elvei és adatai 43-100); a monográfia törzsrésze a következtetésekkel és annak a (rész)teóriának a kifejtésével, amely számot ad a heterogén jelenséghalmazról mint lényegében egy azonos elvű, egyetemes mechanizmus kimeneti oldaláról (Az eredmények 101-166); végül egy meglehetősen terjedelmesre