Nyelvtudományi Közlemények 98. kötet (2001)

Szemle, ismertetések - Kassai Ilona: Fonetika [Phonetics] (Szabó Mária Helga) 355

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 355 Kassai Ilona: Fonetika Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 1998. 284 o. A fonetika tárgykörében már régen született átfogó, összegző munka. Az egye­temi oktatásban az utóbbi években 10-20 éves könyvek álltak a hallgatók ren­delkezésére, az egyéni felkészüléshez (Laziczius Gyula 1944, Vértes O. András 1950, Bárczi Géza, 1960, R. Molnár Emma, é. n. stb.). Ezek bizony - bár meg­jelenésük idején a legfrissebb tudományos eredményeket és felfogásokat adták közre - gyakran tartalmaznak ma már érvényüket vesztett, túlhaladott adatokat; ugyanakkor fontos részletek, ismeretanyagok csak különböző fórumokon és kü­lönböző időben publikált cikkek révén voltak hozzáférhetőek. Az előbbi prob­lémára példa lehet az affrikáta-zárhang vita „eredménye", míg az utóbbira az addig csak cikkekben elemzett hangsorépítési szabályokat említhetnénk. így tehát egyre sürgetőbbé vált a tudományterület aktuális állapotát tükröző szintézis megalkotása. Kassai Ilona 1998-ban megjelent Fonetika című munkája ezen összegzés megteremtésén túl azt a feladatot is felvállalta, hogy az ismerete­ket tankönyvszerű tálalásban adja át az érdeklődő olvasóknak. Teszi ezt világos, egyértelmű, gördülékeny stílussal, logikus tagolással, valamint az újonnan szer­zett tudásanyag fejezetenkénti „kikérdezésével": röviden, tömören megválaszol­ható (kvíz)kérdésekkel, illetve elgondolkodtató feladatokkal. A megoldásaik helyességében kételkedők válaszaikat a könyv végén található, a „Válaszok a kérdésekre" című fejezet alapján ellenőrizhetik. Sok ábra és táblázat szemlélteti a szöveg mondanivalóját. Természetesen az, aki nem tanulási szándékkal veszi kezébe a könyvet, csak szakirodalmi ismereteit kívánja frissíteni, nyugodtan ki­hagyhatja az ellenőrző kérdéseket, mégsem érzi a munkát tankönyvízünek, „szájbarágós" stílusúnak. A könyv fejezetekre tagolása sem köti meg az olvasó, sőt még az anyagot tankönyvként használó tanár kolléga, illetve diák kezét sem, hiszen az egyes fejezetek önmagukban kerek egészet alkotnak, tehát lényegében egymástól füg­getlenül is tanulmányozhatók. A fejezetek könyvbéli sorrendje megfelel a szerző által a Pécsi Tudományegyetemen oktatott Fonetika előadás tematikájának. Egyfajta bevezetésnek tekinthető az első két fejezet, amely egyrészt a fone­tika tudományelméleti, tudománytörténeti körüljárása, másrészt pedig a lehetsé­ges fonetikus írásmódokat veszi sorra. Az ezt követő fejezetekben a fonetika különböző részterületei kerülnek sorra: az artikulációs, az akusztikus, a percep­ciós fonetika kutatási területének, és jelenleg érvényes eredményeinek bemuta­tása, illetve a magyar beszédhang-állomány elemzése. Ezt követik az összetet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom