Nyelvtudományi Közlemények 98. kötet (2001)

Kisebb közlemények - Borbély Anna: A nyelvcsere folyamata és kutatása [The process and research of language substitution] 193

A nyelvcsere folyamata és kutatása 197 csoporttal ellentétben egy szegényebb, hatalom és tekintély nélküli csoportot alkotnak, mint például a felsőőri magyarok. A felsőőri magyarok szegényparaszti közössége gazdaságilag és társadalmilag nem tud versenyre kelni a jómódú, polgárosult németséggel. A nyelvcserehelyzetben lévő fiatal magyarok a hetvenes években a következőképpen vélekedtek a közösségben még használt két nyelvvel kapcsolatban: a magyar nyelv a parasztok, a kelet nyelve, a múltat szimbolizálja. Ezzel szemben a német a társadalmi mobilitás, a nyugat és a jövő nyelve (Gal 1991: 68). E szemlélettel összhangban a vizsgált közösségben az állam nyelve vált presztízsnyelvvé és a magyar tekintély nélküli, családi nyelvvé. A második nyelvcseretípus esetében a kisebbségi közösség a többséghez viszonyítva már erőteljesebb társadalmi és gazdasági tekintéllyel bír. Gal itt példaként a romániai szászok esetét említi. A romániai szászok a második világháború előtt gazdag földművelők voltak és a települések domináns rétegét képviselték. A háború utáni kitelepítések, kollektivizálás, központosítás és iparosítás ellenére sem változott meg lényegesen a románok és a szászok társadalmi különbsége. Továbbra is fennmaradt az a nézet, mely szerint a szászok által is lakott településeken a civilizáció és a technika fejlődése a szászok gazdasági erejének köszönhető. Ennek következtében a szászok a felsőőriekkel ellentétben sokkal jobban megőrizték anyanyelvüket. Csoportjuk fiataljai körében is elkezdődött a nyelvcsere, de ennek jellege eltér a burgenlandi magyarok nyelvcseréjétől. A szászok esetében a többségi nyelv elsősorban a kevésbé tiszteletre méltó beszédeseményekre korlátozódik, ugyanis viccmesélés, ittas verekedés vagy káromkodás esetén beszélik a többség nyelvét (Gal 1991). Paulston Gálhoz hasonlóan a nyelvcserét és nyelvmegőrzést a kisebbségi közösségek gazdasági és társadalmi helyzetével hozza összefüggésbe. A Franciaország déli részén, mezőgazdasági munkából élő oxitánok1 nem tudnak az iparosodott északiakkal versenyre kelni (1994). Számukra a francia nyelv a külvilág, a gazdagság és a művelődés nyelve. Ezzel szemben anyanyelvük az otthon, a szegénység és a műveletlenség nyelve, ami egyben szégyellni valóvá is vált (Eckert 1983: 294). Az oxitán szülők egynyelvű franciának nevelik gyermekeiket és arra buzdítják őket, hogy jövőjük érdekében hagyják el szülőhelyüket és költözzenek a nagyobb munkalehetőséggel kecsegtető, iparosodott északi területekre (Paulston 1994: 50). A katalánok közösségére viszont inkább anyanyelvük megőrzése jellemző, mint a nyelvcsere. Ennek okát elsősorban a Spanyolország északkeleti részén fekvő Katalónia 18. században kialakult ipari fejlettségében és a térségben ezzel együtt létrejött gazdasági, kulturális és nyelvi újjászületésben kell keresni (Paulston 1994). Paulston megemlít egy vizsgálatot, mely szerint a katalóniai 3 Antal László az „occitán" alakot használja, 1981: 180.